Rejtvényjáték kávéház

Azert, Sutyikom, mert Julcsa, es nem julcsa.

De semmi baj, holnap del korul otthon leszek a sajat gepemnel!

Nem haltam meg, csak el kellett utaznom.

A Hoxara bejelentkeztem julcsa,hakimegyen nev alatt, de uzenetet nem tudok kuldeni, csak Ti nekem!

Meg nem tudom, hogy holnap vagy hetfon megyek haza, de mindenkit puszilok!

Most mar tudnek egy kicsit fejteni, de ezzel a klaviaturaval borzaszto szokatlan.

Kellemes hetveget!

Úgy látszik az unokáink "sportos" nagyikat csinálnak belőlünk. Az én ajándékom izomláz volt.:)

De minden nagymama legszebb ajándéka az unokája mosolya.

Köszönöm, Ildi, Marcsi!

Azt hiszem, Tanárnéni menyére lesz megint szükségem, mert ő a főfő orchidea-szakember. (Majdnen azt írtam, szagembet.) :)

Eddig mindig ragaszkodtam a régi óráimhoz, de most olyat kaptam, ami nemcsak szép és nőies, de vízálló is.

(Enyhe célzás arra, hogy használjam a szülinapomra kapott uszodabérletet...) :D

Észrevettétek?

Ha meg akarunk nézni egy más által fejtett rejtvényt, már nem íródnak be azok a szavak, amelyeket kiválasztottunk önműködően beírtnak.

Eddig megjelentek ezek a szavak, így tudtunk néha segíteni a többieknek.

Kár... :-(

Én is köszönöm, a meghívást, élek vele.

Valóban nem aktív a társaság. Szerintem sűrű a programjuk és a fejtés mellett már nincs idejük írni is. Ezek az új extrák nem nagyon keltették fel az

érdeklődésemet, ebben a korban már a járt utat a járatlanért nem adom fel. Maradok a megszokott réginél.

Kedves raziel, köszönöm. Ezek szerint nem a weboldalamon volt az Anyák, hanem a blogomban, az egészen más. Én a weboldalamat takarítottam, ott találtam néhány hozzászólásodat, ezért ott kerestem az Anyákat. Szeretettel várlak továbbra is mindkét helyen, igaz, a blogomban hátralékom van, pedig lenne mit írni (a blog az a Nyögdíj-as, az eoldal pedig a weboldal). Még egyszer köszönöm, hogy a kedvemért átnyálaztad, tényleg sokat kellett visszamenni, pedig nem írok mindennap, mint mások, ahová néha én is benézek.

Látom, itt se nagyon írtok mostanában már egymásnak, de nem csodálom, engem ezek az új épületes dolgok teljesen elkedvetlenítettek, alig "keresek" valamit. Igaz, nem néztelek meg például téged, de egy-két más ember "állását" igen, és látom, alig haladnak. Nyilvánvalóan másutt társalognak, én még a sajátomba se nagyon szoktam írni a "gyerekeknek", ahogy Zalánt és Xenát szoktam nevezni, már őket is hanyagolom. Úgyhogy most, mikor beléptem, jó pár nap után veszem észre, hogy hiszen nekem küldetésem is van. Igaz, még van egy jó hét, mire letelik, előtte való nap kéne sokat dolgozni, hogy kapjak is valamit.