Rejtvényjáték kávéház

Raziel, megint nagyon bicikliznek itt a tévében.

Ilyenkor leteszed a tűket?

Nem osztoztunk, otthagytam neki az egészet.

Az én fejemben úgysincs más, neki meg jól jön a kőrházi unalomban.

Én utoljára kb. 10 éve voltam érettségi találkozón, de csak tizenketten voltunk.

A többiek szétszóródtak a nagyvilágban, vagy nem tudtak, nem akartak eljönni.

Nem élveztem különösebben, hárman úgy berúgtak, hogy nekünk kellett hazavinni őket, és a témáink is hamar kimerültek.

Tobbet nem megyek, jobban szeretek a szép, fiatalkori emlékekre emlékezni.

Megérdemelted a dicséretet a nagybátyádtól az egy rakás semmi megnyeréséért. Remélem, igazságosan osztoztatok.

14-en voltunk idén.

A 16. születésnap fontos egy kamasz életében!

Minden elérhető boldogságoz és sok szerencsét kívánok neki az élethez!

Nem verhettem meg, mert ő volt a partnerem két mésik játékos ellen.

Együtt nyertünk egy rakás semmit, az volt a tét.

Hányan voltatok az osztálytalálkozón?

Én ma a 47. osztálytalálkozómon voltam. Itt is szép idő volt. Nem kártyáztunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk.

Csak nem verted meg a nagybátyádat, te hálátlan unokahúg?:)

Általában nem szokásom, de most úgy látszik, tényleg elkaptam egyet előlük! :D

A kék extrát meg csak poénból írtam, már rég megvolt, mikor Te dobálózni kezdtél.

A nagybátyám jobban van, ma már kártyáztunk is négyesben a klinika kertjében. Nem volt nagyon meleg, de gyönyörűen sütött a nap, és az a kert csodálatosan szép.

Tulajdonképpen ő tanított meg bridzselni, de most olyasmit tett, amit nemigen szokott: megdícsérte a játékomat!

Felírtam korommal a kéménybe...

Valóban a dobós sportokban nem voltam dobogós. De legalább jó helyre ment az extra.

Sajnos horgolásban nem vagyok profi. A gyes-ek alatt rengeteget tudtam hímezni, és a matyó, kalocsai terítők melyek már nem divatosak a gyerekeimnél vannak, emlék gyanánt. A kézimun-kázást sajnos nem az anyukámtól tanultam, hanem egy szomszéd lányka tanította meg a kötéssel együtt. Horgolni ő sem tudott. És valóban stressz oldó a kézimunka, és ha mintását kötsz még az agyadat is dolgoztatni kell. A gombvarrás nálam olyan mint az a dolog, amit ha kimondok fenyítést kapok. Utálom munka. Érdekes, mert varrni szeretek, persze varrógépen, és annak idején a lányomnak én varrtam a kisruháit, blúzait, nadrágjait stb. De a gomb az más.

Anyám gyönyörű terítőket, takarókat, még ruhákat is horgolt.

De ma már a sok horgolt bigyó a lakásokban nem divat, kisporgári, sznob szokásnak tekintik.

De szépen kikeményítve, kifehérítve eltettem minden terítőcskéjét, alátétjét, hátha egyszer az unokáimnak megtetsznek.

A nekem horgolt két ruhát a lányom ma is viseli, mert az meg visszajött a divatba.

Jó Neked, hogy tudsz ilyen szépségeket alkotni.

Én már egy gomb felvarrásának gondolatától is agybajt kapok.

Szerencsére a család férfitagjainak ez nem okoz gondot.

Te meg, Marcsi, a dobálós sportokban nem lehetsz túl erős.

Razielnek dobtad, nálam kötött ki! :D

Azt mondják, a kötés és a kézimunkázás stresszoldó.

Biztos azért tudsz ilyen türelmesen várni.

(Én ugyan nem tapasztaltam ezt, mert csak terhesen "követtem el" néhány babaruhát, az iskolai kézimunkáimat meg a szomszédasszony csinálta meg, de úgy látszik, Nálad beválik.

Én meg azon stresszeltem, hogy úgyse fog sikerülni a rékli vagy a kiskabát, és legyek őszinte? legtöbbször igazam volt...)