Rejtvényjáték kávéház

Aki mégegyszer ezt a ruhasimító eszközt kiejti a száján ebben a hőgutában, annak a fejéhez vágom a jeles szerkezetet.

Forrón, és gőzzel tele!

P.S.

A lányom nagy sikerrel elénekelte az "Add már, uram, az esőt" című dalt magyarul, a háta mögötti képernyőn kicsit átalakított francia felirattal.

Dupla sikere volt, mert a szám még ma is jó és ritmikus, és mert a közönség jót nevetett a szöveg időszerűségén.

A vasalás nálam is olyan "nemszeretem" munka. Talán ezért gyűjtjük össze, aztán amiatt szenvedünk, hogy fél napot kell vele tölteni. Nyáron több vasalást igénylő ruha van. Télen pedig több a mosnivaló. Örüljünk hát a nyárnak, még ha meleg is! Fűtésre sincs gondunk, ráadásul a rózsák pompáznak.

Örülök, hogy legalább az egyik unokám élvezi a Bakony nyújtotta hűvösebb levegőt. Előbb mondta, hogy ideális a 24 fok itt bent.

Julianna!

Én is olyant csináltam, vasaltam. Pedig ezt tényleg nagyon utálom, és nekem is tele volt a kosaram vasalni valóval.

A meleget köszönjük, de kicsit sokat küldtél, én is utálom a klímát, a gyerekeknél mindig megy, hiába mondom nekik, hogy nem tesz jót az egészségüknek.

Ne is beszélj a melegről!

Süt a nap, minha húznák, 36-37 fok van árnyékban.

Utálom a klimet, de be kellett kapcsolni, a ventilátor nem ér semmit. Csak a meleg levegőt kavarja.

Este kilenckor viszont elmegyünk, mert az ikrek téncolni fognak, még a lányom is elővette a gitárját.

A régi egyetemi zenekarával énekel egy hozzánk elég közeli dobogón vagy két óra hosszat.

Amíg bírom az álldogállást, ottmaradunk, aztán kiülünk egy közeli teraszra, onnan hallgatjuk őket.

Hidegre akkor sem lehet számítani, de legalább a nap abbahagyja a gyilkolászást.

Köszönjük Julianna! A nyár nyáridővel érkezett. Egy kicsit talán vissza is vehetne a kánikulából.

Persze tudtuk, hogy a nyár meleggel jár. A ma este igazán alkalmas egy kis nyár esti muzsika hallgatásra.

Ezennel ünnepélyes keretek között megnyitom, és az összes Rötye-tag számára átadom a nyarat.

Az ünnepélyes keretek a ma esti Zenei Világnap alkalmából tekinthetők és hallgathatók meg.

Használjátok (ki) egészséggel! :))

(Különböző méretű és anyagú füldugaszok a szomszéd patikában jelentős árengedménnyel kaphatók!)

Olyan lehetsz, mint én.

Ha valami probléma vagy izgalom adódik, nem tudok nyugton maradni.

Még olyan dolgokat is megcsinálok, amelyeket egyébként húzok-halasztok, mert utálom őket.

A tevékenység, mozgás leköt, és kevesebbet gondolok rájuk.

Valóban így van a szülők és a nagyszülők jobban izgulnak, mint a gyerekek, de most örülök, és megnyugodtam. Ez sikerült.

Ma egész nap dolgoztam, délelőtt egy nagy adag palacsintát sütöttem a lányoknak. Mindent meg akartam csinálni, csak ne aggódjak.

Gratulálok!

Ne félj, a többi is menni fog.

Azt hiszem, a szülők és a nagyszülők jobban izgulnak, mint a gyerekek.

Kedves Lányok!

Az unokám szóbeli érettségije jól sikerült.

Szerinte a történelem nagyon jól ment, de a magyar is sikerült.

A fiam mondja, hogy egy lány és egy fiú, akik bent voltak a vizsgán odamentek Morganhoz gratulálni. Ezért is gondolja, hogy nemcsak a fiú érzi így. Ezen a megmérettetésen túl van, még a következő hátra van.

Ne etess, Sutyikom!

Szeretnék én olyan "kopott" aggyal rendelkezni, mint a Tied!

De szerintem is addig maradunk fiatalok, amíg kíváncsiak vagyunk.

Akiből kikopott minden érdeklődés (és sajnos, ismerek ilyen embereket), azok már csak vegetálnak.

Saját magukon kívül semmi mással nemm törődnek, még az őket körülvevő világgal és emberekkel sem.

Szomorú...

Közben beugrott, hogy miért nevezi a cikk Sugár útnak az Andrássy utat.

Zsigray Julianna Erkel Ferenc életéről szóló regényének címe is "A Sugár úti palota", az operaház építésének idején ez volt a későbbi Andrássy, Sztálin, Magyar Ifjúság majd Népköztársaság útjának neve, hogy aztán visszakapja A Andrássyt, amit mindenki mindig aműgy is így használt.

Csak érdekességképpen említem.

Sajnálom, hogy csalódtál, de talán megvígasztal, hogy nem estünk mesze az egészségügytől mi sem: politechnikánkat a Szövetség utcai kórházban végeztük, először mint csecsemágondozók, majd mint ápolónő-tanoncok.

Vicces, de ezt a három évet Franciaországban elfogadták egy évnek, mikor egy ápolónő-tanfolyamra jelentkeztem.

Így másfél év alatt megkaptam a diplomámat, de úgy alakult, hogy a kötelező gyakorlati időn kívül soha nem praktizáltam.

Látod, milyen véletlenek vannak?

Nagy szerelem volt, közel öt évig tartott.

Most is szívesen emlékszem rá, mint ahogy egész lánykoromra.

És igen, Rózsa, a szép emlékek felvidítják napjainkat, bár lehet, hogy "Csak a szépre emlékezem...")

És nem irígylem különösebben a mai fiatalokat. Rohanás, törtetés, munkanélküliség, drogok mindenütt, hogy egyéb "gyönyörűségekről" ne is beszéljek.

A mi ifjúságunk valahogy sokkal nyugisabb és vidámabb volt.

Dacára a renszernek, amivel nem is nagyon törődtünk, és mivel beleszülettünk, nem éreztük közvetlenül a bőrünkön a visszásságokat.

A mi igazgatónőnk egy volt ávós vezérőrnagy felesége volt.

Ezzel mindent megmodtam...

Nem, kedves ifjú hajadon, ez nem az a gimi volt.

Én ide jártam:

[link]

Már nem is emlékszem, a sok név közül éppen akkor melyiket viselte az Andássí út (talán a Magyar Ifjúság útját), mi csak Andrássy útnak hívtuk.

A cikkben Sugárutat emleget, erre jóformán nem is emlékszem, pedig a dátum szerint úgy hívták, mikor az ottani tanerőket boldogítottam.

Csak most néztem meg a neten, és ahogy írtam is, régen Mária Terézia volt, és később visszakapta ezt a nevet.

De akkor én már távol jártam tőle.