Rejtvényjáték kávéház

Nincs alibi. Benéztem, senki nem volt, sehol. Fejtettem. Újabban elég sok apró rejtvény van. De ebben is van jó, mert gyorsan juthatok jó extrához. Múlt héten megváltam a 2 extrát adótól talán egymás után háromszor is. Várom, hogy újra rám találjon. Bár igaza van Zsuzsimamának, így nyugodtabb az élet, nem kell két jó közül választani, melyiktől váljak meg. Azért mégis szeretem, ha nálam van és a jónál jobbat tarthatom meg.

Remélem, mindent rendben találtak nagybátyádnál. Ne engedd, hogy beteget csináljanak belőle!

Mi van itt, kéremszépen? Sztrájk? Elveszitek a franciák privilégiumát?

Én elhiszem, sőt tapasztalatnól tudom, hogy Marcsi kávéja jobb, mint a kávéházi, de azért ide nem csak kávéért járunk, ugye?

Jóformán egész nap nem voltam itthon, csak egy rejtvényt tudtam fejteni, azt is a klinikán, ahova idős nagybátyámet vittem kivizsgálásra.

De Nektek mi az alibitek?

Na, ez nem lesz nehéz.

Legközelebb, mikor kapsz egy olyan extrát, ami megdupláz egy ARANYSZÍVŰ extrát, Marcsit választod, és kész!

Légy üdvöz! :)

Örülök, hogy megjöttél. A kávékat én is küldözgettem hűségesen, Te is kaptál egyet az éjjel, a többiek is, mióta elmentél.

De biztosnem volt olyan finom, mint a tied.

Csak estére vártalak, de egész felélénkültem a reggeli üzenettől!

Jó reggelt! Kávé elment mindenhova időben. Aki későn kel, melegítse!

Félév vége van, még két tantárgyból nincs elég jegye az unokámnak - a sok iskolaundoritiszes megbetegedés miatt -, ezért félig gyógyultan, de jobb, ha ment. Ebben a hidegben lányom elviszi autóval. Sokkal jobban van.

A rejtvénybe nem tudtam belépni. A Hoxába is csak azért, mert volt régen gondom vele és akkor 1 egész napot töltöttem a belépéssel, rögzült a jelszó.

Megszánt az unokám és bedugott egy egeret a laptopba. Viszont tegnap a kávét is csak délután kaphattátok, mert délelőtt nagyon időm sem volt, mikor pedig lett volna, nem tudtam belépni. Délután sikerült.

Én kényeztettem az unokákat, ők engem.

Jelen lehettem, mikor lányom kitöltötte a nagyobb unokám jelentkezési lapját középiskolákba. Szinte az egész Dunántúlon megtalálható szakácsot képző iskolát megjelölték. Budapest sem maradt ki. Természetesen Győr lenne a legjobb megoldás.

Sutyik! Biztos belejönnék a notebook használatába, de azért itthon van a helyem.

Tudjátok, hogy bejelentkezés nélkül is lehet olvasni a fórumot és megnézni a toplistát? Szóval itt voltam kicsit veletek, de legközelebb elviszem a jelszavamat is, ha ilyen "hosszú" időre megyek.

Ott nem volt hó. Itt még mindig tél van, sőt!!!

Nekünk szerencsénk volt a körzeti orvossal, nagyon szeretett bennünket.

Nem is kellett hazudni egy pár napos apró betegségért; egy-két súlyos undoritisz vagy dolgozat miatti matekofóbia miatt kiírt minket, és csak mosolygott: ő is volt gyerek.

De kevés ilyen doktorbácsit ismertem! :)

A gimiben már én is dörzsöltem a lázmérőt, de a krétaporban soha nem hittem.

Volt azért a téli-nyári szünet között tavaszi is, de a mai gyerekeknek őszi és februári is van.

Itt az a politika, hogy hat hetes tanulás után tíz nap-két két szünet, és ezt nagyjából be is tartják.

A délelőttös-délutános heti cserét én is utáltam, de ez a gimiben megszűnt.

Itt viszont nagyon szar az időbeosztás: reggel fél kilenctől vagy kilenctől délig, aztán fél kettőtől fél ötig.

Ez azért alakult így, mert régen a franciák legtöbbje a szakro-szentséges déli étkezést általában otthon szerette megenni, családostul.

Ma már, hogy a legtöbb anyuka is dolgozik, ezt kevesen tartják be, de a kantinok és a munkahelyi menzák jók, viszont a tanrend nem változott.

Még így is sokan vannak, akik délben elmennek a kicsikért, és ebéd után visszaviszik őket.

A mieink szerencsére szeretik az iskolai kaját, és jól elvannak a többiekkel.

Plusz 2 nap alatt a gyerkőc profin megtanítaná a nagyit notebookozni és fejthetnének együtt a gyerkőccel. Persze akkor az otthoniaknak hiányozna tovább.

Én a dörzsöléses módszert szerettem, azzal jobban lehetett "kalibrálni" a lázmérőt. A kréta-evésnek mi is volt a hatása?

Nekünk még csak nyári és téli szünetünk volt. Talán ezért akartunk csinálni egy-két plusz pihenőnapot. És a váltott műszakos suliba járás is elég fárasztó volt.

Csakhogy akkor meg mi hiányolnánk, meg az otthona, és nem tudna játszani sem!

Jobb, ha a kicsi hamar meggyógyul, kevesebb az izgulnivaló.

Bár a fene tudja...

Én beledugtam a hőmérőt a forró kakaóba-teába, hogy "lázam" legyen (a szüleim meg úgy csináltak, mintha nem vették volna észre, hogy hirtelen 42 fokra ugrott a hőmérsékletem, és a markukba nevettek), a lányaimnak meg már könyörögni kellett, hogy ne menjenek iskolába betegen.

Generációs különbség?

Vagy csak fiataljaink lelkiismeretesebbek, mint mi voltunk?