Rejtvényjáték kávéház

Hát ez tényleg gyönyörű lehetett!

Nagyon szép dolog, hogy ilyen bokros teendők mellett még a mi kávénkra is gondolsz, hajnali ötkor. Forró volt, és erős.

Kaptál is egy kitüntetést érte!

Te már csak nem változol, Marcsi! :)

Reggel csakugyan korán keltem. Nem vártam az ébresztőre. Gondoltam, ha már belefér az időmbe, legyen kellemes meglepetés egy kora reggeli kávé. Remélem, nem hűlt nagyon ki.

Elhoztam a szürke Kisalföldről a csodás Cuha-völgyön keresztül a Bakonyba a kisebb unokámat. Korán kellett menni, hogy tudjunk vonattal jönni. Sajnos, ritkán jár vonat. Nagy örömünkre őzekkel is találkoztunk Ezüstországban. Talán ilyen szépnek még sosem láttuk a téli tájat. Most az ősszel arany hársfáim ezüstre változtak.

Engem is kellemes meglepetés ért, hogy a Zúz Mara ellenére is friss kávé várt ébredéskor.

Mikor jössz vissza?

Kellemes utat, vigyázz Magadra és az unokádra ebben a Zúz Marás időben. Nálunk se zúz se mara csak a nyálas szürke szmogos búsulós idő.

Azért megpróbálok korán kelni, és kávét főzni. Ha nem is hajnalba, de reggel indul a kávé.

Igen, sic transit gloria mundi.

Csak azért hívtam anno Őfeldégének, mert ugyanott született, ahol az angol "trónyörökös".

Most már "csak" Őlordsága, de néha Rosszsont vagy Kakamatyi is.

Bár ez utóbbi kezd elmúlni! :)

Így múlik a világ dicsősége? Születése után Petit Philippe még Őfelsége volt, most pedig csak Őlordsága.

A hózik nem volt komoly, csak pár percig tartott, nyoma sincs. A meteurológusok most ónos esővel riogatnak, narancs riasztást adtak ki. Remélem ebben az örömben nem lesz részünk.

Haha!

Te örülnél, ha(ha) annyi jutalomfalatot, pocicsikit és vakarászást kapnál, mint ez a vakarék!

A símogatásokról már nem is beszélek, mert ez már a privát szférába tartozik... :D

Itt se hó, se zik, és valőszínűleg egyelőre nem is lesz.

Reggel ugyan van egy kis mínusz, de délutánra 12 fokra is felmegy a hőmérő.

Alig 15 hónapos unokám viszont ma már kétszer is eltalálta a bilit a belevalóval, aminek harsány örvendezés és némi csokoládé lett az eredménye.

Kócmék nem tudja, hogy minek örülünk, de ő ugrándozik legjobban a boldogságtól.

Olyan jóba lett a két hímnemű "gyerek", hogy jóformán együtt is alusznak.

De a legjobb az, hogy amint Őlordsága valami bolondságot akar csinálni (pl. a kanapé tetején akar bukfencezni), Kócos azonnal jelzi, ha véletlenül nem vagyok bent mellettük.

Nemcsak ház-, hanem gyerekőrző is ez a kis vakarcs!

Nem pont az alumínium miatt volt ismerős Eplény, de nem jársz túl messze az igazságtól.

Az előbb lementünk a pincébe a karácsonyfa-díszekért, és egy vasládikóban megtaláltam néhány régi cikkemet.

Valami nagy bányát elöntött arrafelé a víz néhány évvel azelőtt, hogy írtam, és az akkori bányászok életéről kellett valami riportot csinálnom. Nem volt túl vidám téma.

Innen az "ismeretség"!

De köszönöm mindkettőtök válaszát!

Nem olyan régen. Mióta nincs tél. Kb. 12 éve. Pontosan nem tudom, de már itt laktunk, mikor nyílott. Fiam éppen idén ruházza át a síoverállját az unokámra.

Eplény Zirc és Veszprém között a főúton fekszik. A főút 2 oldalán vannak a házak. A völgyben még egy sor ház épült pár éve, így már 2 utcája van. Nem tudom, miért ismerős neked.

Így már értem.

Mert a ligetiben nyaranta inkább csónakáztunk az első (második-harmadik stb.) szerelmünkkel.

Kb. milyen régen működik az eplényi sífelvonó? Mert az biztos, hogy Eplényt valami miatt jól ismertem, de sehogysem jut eszembe, miért.

Mi működik libegőként?

A Városligeti Tó???

Sok kedves emlékem fűződik a városligeti műjégpályához. Nagyon szerettem odajárni.

Pár évvel ezelőtt még korcsolyáztam, de valóban nem hiányzik egy combnyaktörés.

Eplény sí-paradicsom, ha jól emlékszem Veszprém megyében. A rejtvényekben is szokott lenni megfejtésként.

Jaj, hát nálam minden szót aláhúz pirossal, mert francia helyesírásre van beállítva a gép, és ezen nem változtatok, mert fontosabb.

Nyilván kevesebb hibát csinálok magyarból, mint franciából, és a lektor-korrektoroknak is kell valamit dolgozniuk a fizetésükért, hát nem?

Miért olyan ismerős nekem Eplény neve?

Délutánra megint olyan köd ereszkedett a világra, hogy úszni lehetett volna benne.

A korcsolyapályák már itt is működnek, de a városligeti bérlet, amit nyolc évig minden évben megkaptam a nagyapámtól születésnapomra, felejthetetlen marad.

Van ugyan korcsolyám még most is, de azt már csak arra használom, hogy a kicsiknek megmutassak egy-két cirkalmat.

Nem hiszem, hogy egy combnyaktörés jól állna nekem, akármilyen nagy divat is manapság! :D