Rejtvényjáték kávéház

Reszelőim nekem is vannak, de különben is á la natúr szeretem, de nem túl megsütve.

Cserébe felajánlok egy nagy tál paellát, amit a lányom csinál szombaton a vasárnapi meccsre.

Lesz benne minden, ami szem-szájnak ingere!

Igen, majdnem kiugrik.

Azért írtam, hogy "jóformán", mert a cikkek egyik végét levágod, utána egy enyhe nyomással kijön a bele.

Ez volt számos konyhai meglepetéseim egyike, amikor kijöttünk.

Meg az ecet.

Ma már minden százalékos és és ezerfajta párlatú ecetet lehet kapni, de a hetvenes években az az ecet, amit Magyarországon használtunk, nem 20, hanem csak 6%-os volt. Sokkal több kellett belőle, mint a magyarból.

Volt még sok egyéb meglepő és szokatlan dolog, de ez normális, hiszen nagy volt az életszínvonal-különbség.

Nyilván most sem gészen egyforma, de az biztos, hogy a szupermarketek egyformán vannak ellátva, mindent lehet kapni.

Én meg csak kapkodom a fejemet az aránylag újfajta árucikkek magyar nevének hallatán.

Cukkini és társaik.

Köszönöm, már én is új fokhagymát használtam a fasírtba is. Ritkán fogy el nálam valami, raktározó típus vagyok. A napokban ránéztem a boltban a fokhagymára, nem volt nagyon szép, átgondoltam, nem is kell semmihez, majd veszek máskor szebbet. Mi az, hogy alig kell pucolni?! Kiugrik a héjából!

Úgy néz ki, ma vacsoráig ebédelünk? (Jó, volt egy kis ebéd utáni szieszta, cca 2 óra.)

Julianna! átmentél már ápolónőbe? Hogy érzi magát a nagybátyád?

De bizony szerepel, én sem az ujjamból szoptam, idáig nem terjed a "műveltségem"! :D

[link]

Nálunk is nézik a Tour de France-ot, de azt már nem nálam, hanem a lányoméknál. Sportból is megárt a sok.

A Mont Saint Michel Franciaország egyik legszebb és leglátogatottabb gyönyörűsége.

Nekem még külön is kedves, mert a férjem ott kérte meg "hivatalosan" a kezemet.

Hűha! Ezt a felsorolást néz meg! :D

bandurák, bere, beré, berét, berhe, bodag, borzaska, bramborák, buhi, cicedli, cicege, cincogó, cinke, derrentyű, egérke, enge-menge, görhöny, hadi, hadirántotta, harula, hlebcsánka, hremzli, Kartoffelpuffer, kremzli, krumplibaba, krumplifasírt, krumplilepény, krumplimálé, krumpliplacki, krumpliprósza, krumplitócsni, krumplis tócsni, lapcsánka, lapcsinka, latke, lapotya, lapótya, lapotyka, lepcsák, lepcsánka, lepkepotyi, leppalacsinta, mackó, macok, macskanadrág, matutka, matyutyka, medvetalp, nist, pacsa, pacsni, placki, prósza, recsege, reszelt krumplis, röstiburgonya, rösztike, siligó, sisznyi, smacog, sündisznó, süni, szisznyi, tocsi, tócsi, tocsnyi, tócsni, tócsnyi, toksa, vakhús.

Nekem mindegy, milyen néven, de küldjetek egyet-kettőt, mert mióta a nagymamám nem él, csak "bóti" rösztit ettem!

(Elnézést, lehet, hogy egy csomó tippet adtam a rejtvények készítőinek?) :D

Bolond kend, naccsasasszony!

Átesel a ló túlsó oldalára, persze, hogy utána jön a késő bánat, Kócmékgondolat! :-(

Nem néztem meg, hogy fejettél-e ma, de remélem, az "polcostul" is megy, ha a gép is úgy akarja.

A sertésbordát tésztával is szeretjük, de a karalábélevest nem engedem el!

Ha nem ma, egy-két hét múlva.

Fő (az egészségen és a bordán kívül), hogy pihenj, pihenj, aztán pihenj!

Fiam ette volna fokhagymával, de elhasználtam Julianna drukkerjeinek az összeset a fasírthoz. Így be kellett érnie sajtos-tejfelesen. Én ugyanúgy, mint a kávét, a'la natur. Férjem tejfelesen. Egyik kedvencem. Kétszer voltam rosszul, mikor a lányomat vártam: egyszer tócsitól, egyszer pedig palacsintától. Mindkettőből többet ettem, mint amennyi belém fért volna.

A másik kedvencemet Ildidémon tálalta. Csak én derelyeként készítem a "barátfülét". Rá is megy a délelőtt. Jó fahéjas porcukorral...nyamnyam.

Úgy látszik, ma reggeli kávézás helyett inkább ebédeltünk. Egészségünkre!

A lábam már javulgat, látható jele, hogy a fekete foltok kezdenek sárgás-zöldbe visszaszíneződve kezdenek széltébe-hosszába szétterjedni. Ja és az is, hogy a belső bokacsont már nem csak kitapintható, de szemmel láthatóan körvonalazódik is.

Örömömben átmentem bolond tehénbe és sín nélkül, csak fáslizva mentem a gyümiket locsolni, az egész napos talponállás után. Meg is lett az eredménye: ma kényszerpihenő a polcon. Így a bakonyi sertésbordához csak tésztát tudok küldeni, nokedlit nem. És elmarad a hideg karalábéleves is.

Lapcsánka, tocsni, cicere, bere mind ugyanaz. Zalai anyám berének nevezte, borsodban tocsniként ismerték.

Én csavarként hagymát és fokhagymát is reszelek bele. Ha pedig nagyon gazdagon akarom, akkor még melegében kap reszelt sajtot is, ami rögtön rá is olvad.

Nyamnyam.