Rejtvényjáték kávéház

Szabó Lőrinc szerint a szél a havat röpíti! (Esik a hó.)

Ha szereted a "macaron-t" (magyarul is így hívják?) abból küldhetek négyféle színűt-ízűt is, az előbb kaptam a szomszédasszonytól.

Errefelé ő a nagy sütő- és befőzőmester, én elkerülöm, ha lehet.

Nagyon finomak ám!

Eszedbe ne jusson abbahagyni egy rossz nap miatt, démoni Ildi! :)

Gondolj azokra a napokra, amikor már alig vártad, hogy újrakezdhesd!

Azt is kiböjtölted, akkor most egy-két hiba miatt nehogy elkeseredj!

Ahogy régen mondtuk: lesz ez még így sem.

Arról nem is beszélve,hogy nekünk is hiányoznál.

Más:

Tegnap olvastam bele a régebbi hozzászólásokba, és láttam, hogy írtál nekem, amikor nem voltam itt.

Mi a kedvenc ételed azok közül, amiket a múltkor főztem?

Újra megcsinálom Neked, és a szokásos szellők szárnyán elküldöm.

Remélem, az visszahozza a fejtőkedvet.

Kis tökéletes! Nézd csak meg, milyen szép az eredményed! Irigyellek is. Ne szégyelld, hogy ma ebben a borongós időben kicsit szétszórtabb vagy!

Holnap jobb lesz! Tegnap is, tegnapelőtt is......

Örülj, hogy idejutottál! Nem szeretném, ha elmenne a kedved. Annyira hiányoztál.

Lehet, miért ne?

De erről nem tudok semmit. Talán valahol utána lehet nézni, ma már jóformán minden megtalálható a neten.

Részemről sok-sok köszi a cuppanósókért és mentesekért is, mindenkinek.

Az én puszijaimat is osszad szét; az ölemben kerregő Krosikét is.

Három pár puszit kell átadnom:

Két-két csókot az ikrektől, két cuppanósat Kócostól. Most beszéltem velük, az idő kezd hűvösebb lenni.

Az egyik iker kérdezte, hogy fejtek-e, innen a rátokgondolás.

Cincó pillanatnyilag nem ér rá csókolózni, mert őrülten dorombol az ölemben.

Helyette én teszek hozzá még két pár csókot.

Miért haragudtam volna Rátok, Marikám?

Talán én vagyok a hibás, mert szokásomtól eltérően - a nagy sietségben és rumliban elfeledtem "bejelenteni" a távozásomat.

Többet nem fog előfordulni! :)

Egyébként volt már olyan eset is, hogy nem magyar íróról hangoztatott tudatlanságot kellett tapintatosan kijavítani, és ahogy mondod, pontosan a gyatra tudás, a felületes felkészültség miatt.

Grimm-meséket Andersennek tulajdonítani, a columbiai Gabriel Garcia Márkezt (Száz év magány) argentinnak kikiáltani (és egyéb ilyen apró pontatlanság) nyilvánvalóan nem főbenjáró bűn, de amit rosszul tanulunk, azt rosszul jegyezzük meg, és rosszul is adjuk tovább.

Molnár Ferenc azonban a húsomba vágott.

És ez bosszant, ennyi.

A lelkiismeretem rendbejött, mert erős önmegtartóztatással ugyan, de nem vágtam az egyik alkalmi könyvtáros fejéhez a kegvastagabb lexikont.

Ott voltam ugyanis a szokásos heti önkéntes másfél-kétórás foglalkozáson, és az ifjú hölgy azzal kezdte az fiatalság irodalmi felvilágosítását, hogy "Féransz Molnár", akinek Pál utcai fiúk-ja nagyon szépen le van fordítva franciára (Les gars de la rue Paul), román író volt, merthogy "Bukarestben született" (sic!).

Közbeléptem, de a csitrinek szikrát hányt a szeme.

Végül is a Wikihez kellett fordulnunk, hogy elhiggye: tévedett.

Szereztem magamnak egy ellenséget, em is került sokba...

De ezzel feloldoztam magamat minden eddigi bűnöm alól, mert komolyan azt hittem, hogy ott üt meg a guta a helyszínen!

Ha elmegyek térdencsúszva és mezitláb Canossába, aztán a hajammal törlöm meg lábaitokat, bűnbocsánatot nyerek?

(Csak várnotok kell, hogy még melegebb legyen, mert én felfáznék, ti meg náthásak lennétek vizes lábbal...)