Rejtvényjáték kávéház

Valami nem stimmel, Pepitám! :-(

Bemásoltam a megadott linkeket először külön-külön, aztán egybe, de Google úr kikéri magának; mindenhol azt írja, hogy márpedig nála ilyesmi nincs...

Sajnálom, mert érdekelt volna, Te meg egy csomót fáradtál vele.

Olyan sokat fejtettem, hogy másirányú elfoglaltságaimat hanyagoltam és mára eluntam a fejtést. Több, mint két évig minden nap fejtettem, nem is keveset. Ezt is meg lehet unni.

Azért igyekszem beugrani egy kis tereferére. :)

Annyi minden más logikai játék is van, melyekkel felváltva tudok foglalkozni. Már nem jelent kihívást egy-egy rejtvény megfejtése, mert hasonlóak a megoldások, nem kell gondolkodni. De nem sajnálom, jó volt. :)

Sokáig kutakodtam, amíg megtaláltam az életrajz íróját, de sikerült rálelnem (Újhelyi Attila). Nagyon élveztem a keresést. Egyik írás, hozza magával a másikat.

Ha érdekel, címe: Töredékeim.

[link]

Ennek kapcsán találtam egy riportot Chochol Károllyal, ami szintén lenyűgözött. Érdemes rákeresni. Mindkettő tévés berkekben mozgott, ami számomra is ismerős.

Kinek az életéről szólt?

Egyébként - ha nem tartasz indiszkrétnek, Pepita -, megkérdezhetem, hogy miért hagytad szinte teljesen abba a fejtést?

Nálam is az a helyzet, hogy tízből hat rejtvényt már másodszor kapok meg, de ez nem veszi el a kedvemet.

Ez lenne az ok?

Ha nincs kedved válaszolni, elnézést a kíváncsiskodásért, de eddig mindig olyan lelkes voltál!

Hiányzol ám nekünk!

Ilyenkor annyit csavargok a neten. Amikor egy jó téma felkelti az érdeklődésemet, nem győzők utánaolvasni. Bőven vannak egyetemi értekezések, disszertációk a témában.

A minap egész véletlenül találtam egy életrajzot, melyet azóta töröltek, de a tárolt változatra rábukkantam. Nagyon érdekes volt, 40-től szinte a napjainkig. Volt párizsi emigráció és hazatérés is, kb.80 oldal. Könyv formájában egész biztosan sosem fog megjelenni, de így mégis csak meg lett örökítve. Igen érdekes volt elolvasni.

Kösz, elég lesz ennyi.

Az intimebb helyeket majd magam fogom üdvözölni, mert a télen valamikor úgyis mennem kell, ha másért nem, a régi, de hűséges barátok megölelgetésére, és amiatt a "nyomorult", "A két világháború közötti magyar költők antológiája" miatt is, amit közösen szerkeszt egy magyar és egy francia kiadó.

Ennek megfelelően húzódik is a dolog, ki tudja, mikor fog véglegesen napvilágot látni.

Bürokrácia, oh!

Én rátettem a pecsétet egy kis bélisszel. :)

Tuti, hogy felkészült leszel.

De lesz hátránya is. Több megbízást fogsz kapni és kevesebb időd lesz fejteni. ;)

Köszönöm kedvességeteket, megható! :)

A jogi szakszavak nem okoznak különösebb gondot, inkább azok a törvények és rendelkezések, amelyek a kilencvenes évek eleje óta megváltoztak. És - tekintve, hogy azóta rengeteg dolog történt és változott a két nép és Európa jogi és üzleti ügyleteiben -, lesz minek utánanéznem október végéig! :-(

Köszönöm, lányok, jól drukkoltatok! :))))

Most aztán neki azoknak a kacifántos jogi kifejezéseknek, szerencsére ebben a lányom tud segíteni.

Mikor a végén megittuk a jelképes áldomáspoharat, gondoltam ám Rátok!

Megyek megtárgyalni és aláírni a novemberi tolmácsolás szerződésének feltételeit és anyagi "oldalát".

Állítólag a magyar felek ragaszkodnek hozzám, ez nagyon jólesik, de azért szurkoljatok nekem, jó?

A francia libamáj önmagában semmiben sem különbözik a magyar libák ezen ízletes részétől, csak jóval többféle formában készítik el.

Nincs ünnep, karácsony, húsvét vagy születésnap Périgord-i libamájpástétom nélkül. És az nem olyan katyvasz, mint amit régen otthon lehetett kapni ezzel a cimkével. Nyilván ma már jobb is van, de amikor Magyarországra megyek, nem azt eszem.

Ezenkívül van egy csomó egyéb specialitásuk is, ahány régió, annyi recept.

Az egri borvidék képviselőjének snassz is lett volna a békacombos kaja. (Bár nálunk inkább csak a rántott változata ismert.)

A francia libamáj miben különbözik a magyar libákétól? Eltekintve attól, hogy a rossz nyelvek szerint a francia libamáj védelmében indult a támadás a magyar libatömés miatt.

Maria, Bocuse-nál nem békacombot ettünk, ilyesmit nem is mertem volna felajánlani magyar vendégeinknek.

De a libamáj és a szarvasgombás leves nagyo ízlett mindenkinek! :)

Ami azt illeti, ettem én az Új-Budavár Étteremben is libamájat, nem is olyan régen, az se volt kutya!

Pepita, azt nem is ígérem, hogy oda hívlak meg, mert az árak tényleg botrányosak. Nem mondom, hogy nem volt minden nagyon finom, de az ilyen halyeken főleg a nevet kell megfizetni.

Mint ahogy a közeli varrónő is tud szép ruhát varrni, vagy a fodrász szép frizurát csinálni, de a Dior-csodák (olyan is van, ami egymillió euróba kerül!) vagy a "Carita Coiffure" (potom tízezerért) csak a nagyon gazdagoknak vagy a nagyon sznoboknak éri meg...

Igen, úgy néz ki, hogy sikerült.

Hárman visszajönnek novemberben (szerencsére "kotnyeleske" nélkül), hogy aláírják a szerződést.

Ilyenkor jól jön az a kevés jogi tanulmány is, amit már itt végeztem el, és az a néhány évnyi hivatalos fordítói tevékenység, amit a rendőrségeken és a bíróságokon folytattam tolmácsként. Bár abban az időben még nem volt annyi magyar kint, mint mostanában.

Addig mindenképpen át kell néznem az újabb rendelkezéseket, amikről nyilván fogalmam sincs.

Bosszantó lehetett az az egy perszóna, de végül is szerencsés voltál, hogy nem fordított volt az arány. Hét nő és egy férfi! :)

Úgy döntöttem, hogy nem akarok Paul Bocuse vendéglőjébe menni. ;)