Rejtvényjáték kávéház
Új hozzászólás2823. Julianna | 2015. jún. 2. 11:36 |
Én az "életveszélyen" gondolkodtam el. Nem inkább halálveszélyről lenne szó? Ha nagyin megtekerem (és piszkos a fantáziám), életveszélyről egészen más esetben lehetne beszélni, nem? :D | |
(válasz Anoli46 2822. hozzászólására) |
2822. Anoli46 | 2015. jún. 2. 10:46 |
Pepita, eleinte a kikockázás kifejezést használták erre a jelenségre, utána tértek át a takarás szóra. Gondolom az azonos igekötő pedig hozzáragadt. Nekem a katasztrófavédelem kifejezés furcsa, nem inkább elhárítani kell, mint védeni a katasztrófát. | |
(válasz Pepita 2821. hozzászólására) |
2821. Pepita | 2015. jún. 1. 22:48 |
A TV-ben, amikor valakit homályossá tesznek és eltakarják, azt mondják, hogy "kitakarták". Számomra ez annyira értelmezhetetlen, - hacsak nem valamiféle terminus technicus. Akkor hangzana helyesen, ha azt mondanák, hogy eltakarták, elhomályosították. Csak az én fülemnek hangzik rosszul a kitakarás, vagy ti is így értelmezitek? | |
2820. Pepita | 2015. máj. 31. 20:12 |
Örülök, hogy jól érezted magad és a gyerekek is. :) Én már csak a pénztárcámmal tudtam előrukkulni, hogy jól érezzék magukat a Városligetben. Rengeteg programon voltak. Nagy divat, hogy pillangót rajzolnak a gyerekek arcára, azok nagy örömére. Én nem annyira örülök, mert hozzászoktatják őket a tetováláshoz. Hiába no, maradi vagyok! :) | |
(válasz Anoli46 2819. hozzászólására) |
2819. Anoli46 | 2015. máj. 31. 19:46 |
Délután megünnepeltük a gyermeknapot. Elmentünk bobozni, utána fagyizni. De ami a legnagyszerűbb volt, rengeteget nevettünk. | |
2818. Pepita | 2015. máj. 31. 12:23 |
Nagy kincs az ilyen szomszéd! Férjem unokahúga mellett egy nyugdíjas angoltanárnő lakik, akinek a kertjét gondozzák, így a gyerekeik angol korrepetálása megoldott. :) A jó fotózás komoly ismereteket igényel, - nem is hinnénk! | |
(válasz Maria54 2817. hozzászólására) |
2817. Maria54 | 2015. máj. 31. 05:30 |
Fején találtad a szöget!:) Egy idős fotós lakik velük szemben. Szívesen beavatná őket még az előhívás titkaiba is. Ráadásul sok régi gépe van. Egy van a férjemnek is, aki próbálja rábeszélni az unokáit. Talán a kisebb, aki karácsonyra fényképezőgépet kívánt. Sajnos, egy rossz mozdulattal sikerült törölnie nemrégen az összes felvételét. Nem volt elmentve.:( Iskolásként én is tagja voltam fotószakkörnek. | |
(válasz Pepita 2816. hozzászólására) |
2816. Pepita | 2015. máj. 30. 22:14 |
Mondd meg az uncsinak, hogy a nagy fotóművészek is fekete-fehérben sikeresek. Talán kedvet is kap egy fotó szakkörhöz. A lányom már felnőtt fejjel iratkozott be és azóta sokkal jobb képeket készít. Próbálta az apját is odacsábítani, de a férjem azt mondta, hogy ő már elalszik az ilyen oktatásokon. ;) | |
(válasz Maria54 2815. hozzászólására) |
2815. Maria54 | 2015. máj. 30. 05:10 |
Én is szívesen nézegetem. Szép fehér ruhában, koszorúval a fejünkön a húgommal és a társainkkal, a "pap bácsi" a csoport közepén. Szeretem a fekete-fehér képeket. A 15 éves koromban készült fotót színesre retusálták. Unokámról is készült fekete-fehér, ő szóvá tette, miért nem színes, annyira természetes lett. | |
(válasz Pepita 2814. hozzászólására) |
2814. Pepita | 2015. máj. 30. 03:15 |
Jó a memóriád. Szívesen megnézném a fotódat. :) Akkor még tridenti (latin nyelvű) misét tartottak, ami engem nagyon elvarázsolt. Azóta is hiányzik. | |
(válasz Maria54 2813. hozzászólására) |
2813. Maria54 | 2015. máj. 29. 05:27 |
Én az előtte tartott hittanórákra és a papra emlékszem, meg a szertartásra, no meg a ruhámra. Készült fénykép is - fekete-fehér - a templom oldalánál. Akkoriban nem volt ekkora körítés, így inkább a lényeg maradt meg emlékként. Ha Tatabányán járunk, ott megyünk el a templom mellett. Mindig kaptunk buszra pénzt, amit néha sétával megspóroltunk. | |
(válasz Pepita 2812. hozzászólására) |
2812. Pepita | 2015. máj. 29. 00:28 |
Tényleg jó hangulatba kerültem az elírásodon. Nagy nap lesz az. Én még emlékszem az enyémre. Kakaó és kalács várt bennünket, ami akkor nagy szó volt. Jujj de finom volt. :) | |
(válasz Maria54 2811. hozzászólására) |
2811. Maria54 | 2015. máj. 28. 18:46 |
Amíg a kertemet gyomláltam, sikerült a kávéházat jókedvre derítenem. Azóta ezen nevetek én is. Bár bejön a pap is a képbe, mert a kisebb unokám most lesz elsőáldozó. Készül is a süti a másik mamánál és a lányomnál. Mi kihagyjuk. Egye a pap és a másik papa, aki szintén cukros, de a mama nem vigyáz rá. | |
(válasz Julianna 2810. hozzászólására) |
2810. Julianna | 2015. máj. 28. 18:30 |
Hát csak vigyázz a gyerekekre a cukros bácsikkal, még ha pap is az illető... Tudom, hogy "randa" szám van, de amiket ma hall az ember... (Senki érzékenységébe nem akarok beletaposni, de a ziccer fel lett adva!) :) | |
(válasz Maria54 2809. hozzászólására) |
2809. Maria54 | 2015. máj. 28. 18:13 |
Véletlenül írtam papot!:)) Papát akartam. A pap cukrára és életére más vigyáz. | |
(válasz Pepita 2807. hozzászólására) |
2808. Anoli46 | 2015. máj. 28. 15:55 |
és a papáéra is. | |
(válasz Maria54 2806. hozzászólására) |
2807. Pepita | 2015. máj. 28. 15:37 |
Véletlenül nem papát akartál írni? :D | |
(válasz Maria54 2806. hozzászólására) |
2806. Maria54 | 2015. máj. 28. 13:21 |
Régen minden vasárnap délelőtt az ebédfőzés mellett készítettem valami finom édességet. Most már csak akkor, ha valamilyen ünnep van, esetleg az unokák kedvéért. Bár nagyobb unokám egy nagy tál gyümölcsnek jobban örül. Kicsivel meg közöltem, hogy vigyázni kell a pap cukrára és az egészségére, hogy minél tovább éljen. | |
(válasz Julianna 2805. hozzászólására) |
2805. Julianna | 2015. máj. 28. 12:06 |
Nem, ez nem a "corne de gazelle", megnéztem a vízen kullogó receptjeit. Hát nekem ezt túl bonyolult lenne megcsinálni. Pedig biztos nagyon finom! (Nagyanyáink még nem sajnálták az időt, sem a fáradságot...) Amúgy sem szeretek túlságosan sütni, és a család nem is édesszájú. Maradok a bevált epertortánál, mert azt viszont jól csinálom, és egyébként is most van a szezonja. | |
(válasz Pepita 2804. hozzászólására) |
2804. Pepita | 2015. máj. 27. 19:49 |
Elképzelhető, mert szokták olyan formára is sütni, de akkor nincs megtöltve, csak cukorba forgatva. Mindenesetre meglepődnék, ha ott is ismerik a vízen kullogót, pedig miért is ne fordulhatna elő? :) | |
(válasz Julianna 2803. hozzászólására) |
2803. Julianna | 2015. máj. 27. 12:12 |
Ezt én sem ismertem, mégcsak nem is hallottam róla! Utána fogok nézni, mert itt jövő vasárnap lesz Anyák Napja, és bár náluk leszünk családostul, megígértem az ikreknek, hogy a sütit én viszem. Lehet, hogy ez valami olyasmi, amit itt "gazellaszarv" néven ismernek. Majd megírom az eredményt! :) | |
(válasz Pepita 2802. hozzászólására) |
2802. Pepita | 2015. máj. 27. 11:53 |
Nagyon finom süti. Utánanéztem, a neten több leírás is van róla. A meggyúrt tésztát bele kell tenni kb.1 órára a vízbe, akkor lesz jó, ha megfordulva feljön a víz tetejére. Ilyenkor egy kicsit nyúlós, de újra át kell dolgozni. Ezért vízen kullogó. :) Az anyukám kis kifliket formázott, baracklekvárral töltve. Nyam-nyam :))) | |
(válasz Maria54 2801. hozzászólására) |
2801. Maria54 | 2015. máj. 27. 06:03 |
Erről még nem hallottam. Vizen kullog és sütni kell? Úgysem lesz ám olyan íze! De azért érdemes megpróbálni. Elsőre a dödölle nekem is inkább krumplikására emlékeztetett. | |
(válasz Pepita 2800. hozzászólására) |
2800. Pepita | 2015. máj. 26. 22:32 |
Ez már bíztató. Ezért érdemes játszani. :) Ma eszembe jutott nagymamám felejthetetlen vízen kullógója. Én még nem sütöttem, de erős késztetést érzek rá. :) Van tapasztalatod benne? Én csak az emlékeimre tudok támaszkodni. | |
(válasz Maria54 2799. hozzászólására) |
2799. Maria54 | 2015. máj. 26. 20:46 |
Már csak 1 hiányzik, 9 lehet:)) | |
(válasz Maria54 2798. hozzászólására) |