zalán üvegtigrincse

úgy el tudok gondolkodni a statisztikákon. hogy számolják ki például hogy hány kvintillió rovar él a földön?

mama hol vagy? lindusom se fejt, ezért tegnap egész nap rávethettem magam a gépre. és ha jól emlékszek ötven rejtvényt megfejtettem és rengeteg pontot is szereztem. lindus azt mondja, érjem utol őtet a listán, majd akkor fifti-fifti alapon fejtünk, de szigorúan! ha én napi tizet, ő is napi tizet. na erre kiváncsi vagyok, hogy tudjuk betartani, ha ő dolgozik, én meg itthon vagyok. de betartjuk mert nem akarok veszekedni.

drága Isabelem, én meg nem mondhatom, hogy jó apa lettem volna, hiszen aki nem próbál valamit, ne akarjon okos lenni. egyébként szerintem a lehető legfölöslegesebbek az olyan témájú beszélgetések, mint a te hogy csinálnád x dolgot, ha y helyében lennél? nem akarom csúnya szóval kifejezni, ezért nem is írom.

mindenesetre a bébik bizonyára sok örömöt is hoznak a családban, nemcsak idegeskedést. mindenkitől ezt hallom. viszont annak is igazat adok, aki nem vállal gyereket, épp hogy ne a saját kárán tanulja meg a nemjót.

Ma beszélgettem a fodrászommal, hogy ki, hol, hogyan szocializálódik, az meghatározza felnőtt életét is. Igaz ez a férjekre, vőkre, menyekre. Aztán, hogy képes-e valaki alkalmazkodni a másik család értékrendjéhez, úgy, hogy maga sem adja fel teljesen az egyéniségét, az lutri.

Én egyedüli gyerek voltam, megtanultam nem unatkozni, magamat lekötni, de mindig, mindenütt kicsit magányos, kívülálló voltam. És képtelen vagyok a versengésre társaságban, ezért sem vállalnék versenyt.Magam elé állítom a mércét, és vagy átviszem, vagy nem. De nagyon becsülöm, akik vállalják az ezekkel járó pszichikai terhelést.

Biztos, hogy kell az agytorna, mindig is fejtettem, de ez kifejezetten jó játéknak tűnt, imádtam is, hogy megmutatja könyörtelenül, hogy hol hibáztam. A klasszikus regényeken el lehet gondolkodni, az író gondolatait, filozofálását tovább emésztgetni - sok mai regényírónak nincs türelme, cselekményt ír le, némi párbeszéddel, de nincs egyetlen mondat, amit kiírhatnál az "okos füzetedbe", s évek múlva is olvasgathatnád. De lehet, hogy nem jó könyveket válogatok ki:)

Ami Ady neveit illeti, meg lehet őket találni a neten. Ám a rejtvénykészítők egyik "lustasága" (máshol is, nem feltétlenül itt), hogy általában egy párbetűs szóra nem találnak ki mást, mint ugyanazt. Én pl. mindig jókat nevettem Vay Iluson, mármint a szerepein. Itt szinte minden rejtvényben újra és újra szembesülnöm kellett vele:-) nem mintha bajom lett volna a színésszel, hiszen nem erről van szó. De például a nővérem múltkor épp ezen "bukott" el. Raveltől csak a Bolerót ismerte, így mikor valamely más művét kellett volna beírnia - valahová, mert ugye kevert meghatározásokról van szó -, teljesen leblokkolt, hiszen a Bolero sehova nem illett bele. Ennyit a rejtvényfejtéses tudásról, mert én az ilyet csak így nevezem. Persze nem várható el senkitől, hogy a világon mindent tudjon.

Ami a versenyzés mellett szól, az nemcsak az, hogy egy-egy újabb kihíváson felül egy hasonló érdeklődésű társaságba kerül az ember, ahol jó lenni. Akiket én a versenyeken megismertem, jórészt húsz évvel régebb óta ismerik egymást. Én még csak két éve vagyok köztük, és mivel általában csak ott és csak az ügyben találkozunk - ahogy itt is -, még mindig sokukat névről és arcról is alig tudom azonosítani. De nem ez a lényeg.

A lényeg inkább az, hogy a rejtvényfejtés mint agytorna kifejezetten jót tesz. A versenyek résztvevői közt van ugyan jó néhány fiatal zseni, de jó többségük, nagyjából háromnegyed arányban az 50-60 felettiek jönnek el, nagy arányban a 70-80 felettiek is ott vannak, méghozzá a mesterek között. Ez utóbbi pedig szintén azt igazolja, hogy kifejezetten hasznos tevékenységet űzünk. Ez itt is igaz, ezen a helyen.

Az olvasást sem lehet hanyagolni. Én, nem tudom, milyen okból, a klasszikusokhoz nyúlok újra és újra. A modern művészetek pedig inkább a képernyőn át jutnak el hozzám.

Hali Isabel, részvétem a mai napod alkalmából! még egy órám van a küldetés elkezdéséig illetve folytatásáig, most leszek 80 %-os. azért máskor nem vállalok ilyen küldetést, egyszerűen fáj már ilyenkor a szemem, mind a kettő! ráadásul imádom a sorozatokat és tegnap kettő is volt egymás után, utána meg még egyszer elkezdtem megnézni azt a vicces filmet a miszter bínnel. bár ebben a szerepben nem így hívják és nem is úgy játszik, sőt, kicsit fura, viszont a sztori teljesen jó. csak nemrég volt, így már kicsit untam és el is aludtam szépen a söröcském mellett.

linda mondta tökfölösleges hogy ide is írjon nekem hiszen úgyis együtt vagyunk. igaza van persze neked azért írhatna, de most nincs miről, este már csak vánszorog, rengeteg a melója nappal. én most nagyon ügyi vagyok és szépen ellátom az itthoni dolgokat, csinálok könnyű vacsorákat is. hazajön, beesik a kádba, aztán az ágyba, van mikor alig eszik valamit, már alszik is. hát ez van.

Egyre kevesebb időm marad rejteni, írni is. Látom, ti se nagyon ügyködtök. Lindát megértem, Zali te meg később jössz, a küldetésed miatt csak 8-kor. Erre mondták régen, hogy uborkaszezon. Ha uborkaszezon, akkor kovászos is. Jókora üveggel gyártottam, csak most nincs igazán mihez enni. Se hús, se sült krumpli, vacsorámhoz, az őszibarackos-lekváros palacsintához valahogy nem igazán.

Ma ismét unokák, méghozzá egy hat órás klinikai alagsori tartózkodás után, ami nem volt kellemes. Egy óra konok csönd után megered az orvosra várakozók nyelve, onnantól nincs menekvése az embernek. Úgyhogy el is tettem a rejtvényújságot és társasági életet éltem. A gyerekekkel viszont iszonyú jót szórakoztunk, kivittem őket kicsit a gangra. Ezt a földszinti antiszociális lakó nem sokáig bírta. Hogy a gyerekek sikongatnak és ezt nem lehet kibírni! mondtam neki, hát ilyenek a 6 évesek meg a másfél évesek, nem lehet a szájukat befogni. És hát amikor ő ilyen kicsi volt, bizonyára ő is sikongatott. Ő aztán nem! volt a válasz, majd artikulálatlan hangon követelte, hogy vigyem be a gyerekeket a szobába. Mondtam, dehogy viszem, kell nekik a levegő. A végén persze ő menekült be a sajátjába. A szerencsétlen. A gyerekektől sajnálja a nyarat, a jóízű nevetést, a jó levegőt. Zsúfoljam be a lurkókat a 35 fokos, 6 négyzetméteres szobába, ahol még a borjú nagyságú kutya is fogyasztja a levegőt. Legközelebb lehet, hogy kap a nyakába egy vödör hideg vizet. Mert én tűrőképes vagyok, de ami sok, az sok.

Szerintem ezt valaki csak kitalálta, ilyen törvényt nem hozhattak ép ésszel. Ne dőlj be mindennek, barátom:-)

Amúgy mi újság? most abszolválom magam kicsit a rejtvényezéstől. Közeleg az alföldi verseny, papíron kell készülni. Ma a klubban is MJ-rejtvényeket csináltunk. Szegény haladók meg kezdők csak lapultak szótlanul.

Nem tudom, rászántátok-e már magatokat a versenyre? az a tavalyi egy-két részvétel meg az idei Füles-napi nem volt kevés?

hali Zali! (milyen jól rímelsz...) ma kirándultam idősebb lányommal és fiatalabb lányom lányával. Elhéveztünk Szentendrére, az idő csodálatos volt, nem volt kánikula, istenien fújt a kissé hűvös szél. Vittem a nagy zöld esernyőmet, jó is volt, mert a 6 éves elfelejtett sapkát hozni. A nap persze erős, de Jázmin imádja az esernyőt napernyőnek használni. Azt még ennél is jobban imádja, ha egy park mentén a slagok vízsugara alatt átmegy vele.

Tündér a kislány. A héven már odafelé elaludt, majd három órával később visszafelé is. Ez annak a jele, hogy a tegnapi strandolást még nem heverte ki teljesen. Talán a pénteki hajózást sem. Hát muszáj vinni a gyereket mindenfelé a szünidőben. Emiatt persze most alig érek rá idejárni.

Láttam, küldetésben vagy, csak nehogy elfelejtsd és napközben is fejtsél. Én ilyet akkor szoktam elvállalni, mikor tudom, hogy nappal sok más dolgom lesz. Igazából nekem már alig jön be küldetés, ami jön, nagyon kedvezőtlen feltételekkel. Hát jó munkát!

ma jó napunk volt. mióta a romajáraton (linda bliccjáratnak is hívja és ez nem is vicc) is bevezették hétvégén az első ajtós felszállást, mindig tiszta a levegő, alig lézeng pár ember. ebből látszik, mennyien utaznak jegy meg bérlet nélkül. egyre tisztábbak maradnak így a buszok, a csövik meg főleg elkerülik, helyettük sárgakabátosokkal lehet találkozni. ezek se csinálnak semmit, de addig a jó.

na megyek dolgozni, küldetésem van, ezt ugyan a topikba kéne írnom, de legyünk lazák.

jó reggelt, vagy napot inkább! ma reggel már fejtettem, de most megint itt vagyok. na és rögtön az első rejtvényemnél mi van? nem csinálja meg a dolgát az extra. vagyis, nem tünteti el a hibás betűket. kiszúrtam vele, nem is volt hibás betű benne, hihi. jó lesz máskorra.

amúgy mizujs? lindikém főzi a hétvégi lecsót, tesz bele padlizsánt meg valami egész vékony kolbászt is, amit nemrég fedeztünk fel. jó csípős, fincsi, persze azért erős paprikát is vettünk a piacon, és az is benne lesz. már alig várom, addig is itt főzöm a kávét. főzném, ha lenne kinek. kíváncsi vagyok, ez az új ember bejön-e, invitáltam.

Örülök, hogy végre egy olvasni szeretővel akadtam össze! A fejtés nálam úgy alakult, hogy kb. két éve kezdtem járni versenyekre, amiket az ember csak akkor tud elképzelni, ha már elment. Kezdőként a második versenyen aranyat nyertem, ezért átléptem a következő, haladó kategóriába, majd két év után, három első hely után mára mesterjelölt vagyok. Már a haladóban sem skandinávot fejtünk, hanem csakis olaszt, sőt olasz félig kevertet, a mesterjelölt pedig még nehezebb.

Na tkp. ezek miatt léptem ide fel, olasz rejtvényeket nem találni a neten. És bár ezek skandinávok, azért elég nehezek voltak az elején, rengeteget kellett utánaböngésznem. Mára sok skandináv községet és egyéb dolgokat fejből tudok, de én azért tartottam ezt mégis megtartandó szokásnak (ti. hogy itt játsszam), mert sok magyar (és régi magyar, tehát szlovák, szlovén stb.) községet is kell a papír rejtvényeken is tudni, ez itt jól rögzül. Máskülönben nem tudnám betanulni. A legnehezebben a rövidítések rögzülnek, de mivel azok szerepelnek a versenyeken is néha, mégis az itteni gyakorlás sokat számít. Még egy nagyon jó dolog bejött: az agyam gyorsabb, logikusabban működik, ez pedig független attól, hogy épp mi a kérdés. A logika fejlesztése pedig épp azért fontos, milyen gyorsan jutnak eszembe összefüggések egy teljesen kevert, csak néhány betűt megadó mj-rejtvényben.

Valóban, a Pacsirta! Könyvben, filmen.

Hála Istennek, gyerekkorom óta megőriztem azt a szokást, hogy ne múljon el nap olvasás nélkül. Ha csak pár oldalt is. Egy jó könyvet nem lehet kiváltani internettel, bármennyire csábító is. Ezért volt nekem a fejtés is egy óriási teher: lassan haladtam az elején, sok volt a hiba, amelyekről azt hittem, én nem tudom jól.Aztán erőmön felüli mennyiségre törekedtem, mert azt hittem, tudok lépést tartani. És hála a fentieknek, egyszer csak szembesültem magammal, hogy jó, jó, hogy tudom már, mi az árdé, meg a shuriken, de a drága jó időmet miért fecsérelem el sehova nem vezető dologra, s közben az olvasástól lopom el az időt?

Némelyik skandináv regény jó, szellemes, humoros, pl Az ember, akit Ovénak hívnak. A krimik sajnos hatalmas terjedelműek. Most hármat olvastam, mindegyik 600 oldal körüli, aztán sok váltogatja az idősíkokat is. De élvezem.

Igen, sok kötelező olvasmányt én is felnőttként olvastam el.Nem tudom pl. Németh László mit mondana a mai életünkre? Mi lett az irodalmi életünkkel, milyen műsorokat adnak a tv-ben főműsoridőben? Na, mindegy. Azért értelmes az ember, hogy ezeket tudja kompenzálni.

Miért szégyen? ma igen kevesen olvasnak klasszikusokat. Persze nem tudhatom, a környezetemben egyáltalán nem olvas senki. Korosztályom tagjainak kifogásai: "nem látok", "nem érek rá" inkább folyományai internetes világunknak. Ha én is belemerülök, azon veszem észre magam, hogy sok mindenen megakad az ember szeme, de mivel túl sok minden van, ami érdekel, már egy hosszabb írást nem olvasok el.

Kosztolányi verseit kevésbé ismerem. Prózái közül elsőnek persze az Édes Anna, másodjára a Pacsirta, sőt utóbbit és az Aranysárkányt is csak filmen láttam. Esti Kornél történetei még nem akadtak a kezembe, amit pedig most olvasok, kis írás-egyveleg, inkább kávéházi feljegyzések. Ennek címéül a Hattyú kis írás címét választották, meglehetősen bizarr és furcsa, hiszen egy kutyáról van szó benne. Mégis nagyon örülök, hogy rátaláltam egy könyvtárban, hiánypótló. Nem véletlen, hogy egyik klasszikus költőnk éppen ő. Persze olyan sok van még (Móra, Mikszáth, Móricz, Németh László, Fekete István stb.), én őket is nagyon szeretem, újra és újra olvasom, csupán a stílusukért, a bennük rejlő, sokszor tragikus tartalomért. Olyan szépen tudták megírni, hogy a nyelvezetük ma is tökéletesen él.

Azt hiszem, skandináv krimit nem olvastam még. Sőt skandináv írók közül talán a Szürke fény (Andersen Nexötől), amit úgszintén többször is olvastam.

Mostanában, hogy fejtek - és most a sőt-ök következnek: sőt, versenyekre járok, sőt, romlik a szemem! sőt vannak nagyon jó filmek, dokumentumfilmek a tévében is; sőt kevesebb az időm! már kevesebbszer kerül a kezembe regény. Ez most elég borzalmas mondat volt, inkább csak az okokat soroltam fel.

Meg hát az unokáimmal is elég sokat foglalkozom, tényleg alig marad idő.

fene, megnyomtam valamit, erre eltűnt amit eddig írtam. Na veselkedjünk neki újra.

Szia Isabel! ma megint nem megyünk át, mert egyrészt Szabadság tér van, ezt pedig mindig nézem (Zali is, de ő közbe fejt, mert holnap el van tiltva). Másrészt most jön egy film, amit szintén meg akarunk nézni. Úgyhogy fuccs a játéknak, amúgy se túl érdekes.

Teljesen megetted a dinnyét? tudom, hogy most nem fogsz válaszolni, mert tévézel, de holnap írjál, várom! ja és persze most mondja a pasi, hogy holnap megyünk át!

hohó pálfordulás? vajon melyik raziel az igazi? az oktalanul vádló vagy a magyarázkodó? figyi, nem ma jöttem le a falvédőről.

igenis negligálnak "odaát", hogy lehet ezt rosszul látni? de tudod mit? már nem érdekel.

Szégyen, de hamarabb leveszek a polcról egy skandináv krimit, mint egy magyar klasszikust, pedig utóbbiakból inkább lehetne töltekezni. Csak az Édes Annára emlékszem, meg a Nero, a véres költőre. Szeretem a verseit, a Halotti beszéd-bár szomorú-de a kedvencem."Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló."...."Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem." ..."Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."

Gyönyörű gondolatok, sorok! Egyedi, megismételhetetlen kincsek, értékek vagyunk, így is kellene bánnunk egymással, de mindig késő eszmélünk rá, hogy mulasztunk.

Eddig is, ezután is mindig szívesen segítek, aki tanácsot illetve segítséget kér.

Senki senkit nem negligál, ezt rosszul látod.

Azért mertem "odaát" írni Neked, mert kérdeztél, lehet, hogy nem engem, de én válaszoltam. Természetesen nem kell, hogy tetszenek a hozzászólások, de ez van. A személyed ellen pedig semmi kifogásom.

Ugye nem gondoltad komolyan, hogy bármi befolyásom lenne a topikok törlésére?