Agytorna itt és egyebütt

Még egyik említett helyen sem voltam, csak hallottam róluk. Igazából a Dunántúl középső része, közelebbről a Balaton környéke és az Északi-középhegység a kedvencem.

Sikerül buszt szereznetek vasárnapra?

Nahát Isabel, ezt nagyon jól kiötlötted, de nem lep meg. Ezentúl én is ide fogok írni, jobb ha az ember ott hagyja, ami nem lett jó.

Már írtam régebben is hogy Lindámmal sokat beszélünk a versenyekről, hiszen például tavaly is voltunk párszor meg a februárin is. csak azóta nem jött össze, az utazás nekünk még húzós költség. Persze ha budapesti a verseny, azért el tudnánk menni, csak hát kiestünk a gyakorlatból.

ami az itteni játékot illeti, én is csak jót tudok mondani, érdekes, meg inspirálnak is az extrák, igazából néha már fáradt vagyok és csak azért játszom, mert kíváncsi vagyok milyen extrát fogok kapni. a küldetések pláne inspirálnak meg még a titkosokat imádom nagyon.

Már sikerült csomó olyan átkot letiltanom, ami keserítette az életemet, nem tudom, jön-e még ilyen extra, legutóbb két nap különbséggel kaptam kettőt.

mást nem tudok mondani, csak hogy így tovább, az élet szép, Lindám úton hazafelé, vége a nyári melónak, nekem meg holnap lesz a küldetésem utolsó napja. Hacsak nem jön még egy átok, ami a 80 %-os engedményes extrámat kiüti, mert akkor még egy napot rá kell húznom.

Igen, még beszéltük is, milyen okosak a németek, hollandok stb., na és van elég pénzük. Az ország más tájain is hallottam ilyesmiről, nekik ez bőven kitelik még a nyugdíjukból is. Mi bejártuk a hat év két hetei alatt az egész községet, főleg este, meg egyszer volt holdfogyatkozás is,akkor éjszaka is kinn voltunk. De nővéremmel nappal kifelé is mentünk, és már jól elhagyva a községi házakat, a Rózsa úton csodaszép világra bukkantunk. Itt is egy gazdag külföldi telepedhetett le, és ultramodern gazdaságot vihetett, keveset láttunk a magas kerítés miatt. De amit láttunk, az is elég volt, hatalmas öntözőberendezések a gyönyörű virágokra és már nem is tudom, még milyen szerkentyűket.

Az út mentén egyébként kétméteresre nőtt vadkendert is láttunk, még beszéltük is, hogy nem figyelnek föl erre és irtják ki.

Igazából mehetnénk, beszéltük is a nővéremmel, de már nem vagyok annak az intézménynek a tagja, aki az olcsó faházakat akkor üzemeltette, lehet, hogy már nincsenek is meg. De nekem nem szabad abban a vízben sokat fürdeni, úszni meg már hideg a víz. Hiába, 2003 óta eltelt bizonyos év, és nem lettem fiatalabb és fittségem jócskán alább hagyott. Meg aztán kettecskén már nem olyan érdekes, mint amikor anyámon kívül még húgom és másik nővérem is ott voltak, és esős napokon a teraszon nagy kártyacsatákat vívtunk.

Nohát, én meg annak örülök, hogy rögtön meg is találtál. Nem akarok neveket (még az itt használt nicket sem) írni, de nemrég egyik versenyzőtől tudtam meg a tiedet. De akkor lett biztos, amikor valahol (a jászjákóhalmai verseny előtt) írogattunk egymásnak, majd jelöltük egymást a Facebookon.

Két emberről máris biztosan tudom, hogy előbb-utóbb be fog ide térni, egy harmadiknak meg írok emailben, mert lehet, hogy nem is tud a fórumról.

Kedves Manzsu, nagyon jó lehet a klubotok. A mienk is hasonlóan működik, leszámítva, hogy nem pontozunk. Itt is vannak mindenféle szintű rejtvények, ahogyan a klubtagság összetétele is különféle szinteken van. Havonta jövünk össze, K. Ny. É. mester vezeti. A helyszín, ahol ezt megtehetjük, évente kétszer szintén szervez versenyt, 60 éven felüliek részére, de nem pontszerző. A klub már régóta működik, én csak 2014 márciusától járok oda.

Ha már klubokról írok: nővérem, aki a Siófoki Nőklub egyik lelkes aktivistája, több mint egy éve a helyi könyvtárban alapított egy klubot. Rejtvényfejtőnek szánta, az ottaniak mégis a legtöbben más, szintén agytörő játékokat szeretnek játszani. A könyvtár óriási, így nem zavarunk senkit csöndes beszélgetésünkkel, mely természetesen - hölgyek között - néha más irányba is fordul.

Egyébként, nem mentem le mégsem a kenyérünnepre, tűzijátékra, több okból. Nulladik ok, hogy legalább hajnalban kellett volna kelnem ahhoz, hogy igazán kiélvezzem a rendezvényeket. Egy, hogy jövő hétvégi versenyünkre úgyis lemegyek, már péntek délben, és ha melegszik a Balaton, maradék még több napra (nővérkémnél elalszom). Másik, hogy itthon hirtelen sok tennivalóm akadt, amiket már évek óta halasztok. Este még játszottam is keveset itt.

Az adta az ötletet új téma indítására, hogy elkezdtem Manzsuval a SOS topikban beszélgetni, viszont ma csak véletlenül találtam meg a válaszát. Hiszen az a hely nem is alkalmas erre, mert kifejezetten segélykérő, tényleg használjuk csak arra.

Topikomnak olyan címet kerestem, mely nem számít reklámnak, de olyan emberekkel tudok itt beszélgetni, akikkel máshol is, például a rejtvényfejtő versenyeken is találkozom. Közülük többen is itt vannak ezen a nagyon jó játszótéren. De velük emailen, Facebookon nehézkes a beszélgetés (utóbbi sem alkalmas erre), ráadásul talán jobban meg is ismerjük itt egymást, mint külön-külön. Tapasztalatokat, élményeket cserélhetünk, miközben nem zavarjuk más, helyi problémákat külön helyeken megbeszélő társainkat.

Kicsit dicsérném még e "játszóteret". Én személy szerint kifejezetten a Rejtvényjátéknak köszönhetem logikai képességem fejlődését. Igaz, eleinte borzasztó nehezen ment itt a "munka", de kb. fél év múlva azt vettem észre, hogy az itt végzett, plusz extrákkal inspirált agytorna sokat segített nekem más területeken, például a rejtvényversenyeken. Jobb lett az intuícióm. Sokkal több magyar községet, rég tanult, de elfeledett híres emberek nevét tartom már itt készenlétben a fejemben, ami akárhol az életben is segíthet. A világ is jobban kitárult előttem, hiszen mikor egy eddig ismeretlen helyet vagy dolgot keresek, sokszor perceket időzöm csodálatos dolgokon.