Rejtvényjáték kávéház

A második nap délutánján beültünk egy kis svájci faháznak álcázott kávézó meleg tornácára, egy forró kakaót inni.

Két perc műlva mit hallok?

"Pocsék! Ócska! Vacak! Túl meleg! Túl hideg! Jaj, de ronda!" - és hasonló kedvességeket.

Unokáim, akik pontosan ismerik a hideg, meleg, de különösen a "ronda" szavak jelentését, elkezdik forgatni a fejüket.

Halkan (és franciául) rájuk szólok, hogy ne bámuljanak, és óvatosan körülnézek.

A szomszéd asztalnál báliasan kiöltözött középkorú házaspár ücsörög (voltak ketten vagy 250 kilók), hatalmas habostorta és koktélok előttük, és mindent hangosan, persze magyarul kommentáltak.

Égtem, mint a szalmacsóva, azon gondolkozva, hogy szóljak, ne szóljak?

De nem volt időm dönteni, a harmadik asztaltól odamegy egy síruhás fiatalember, és rendkívül választékos és udvarias szavakkal, minden gorombaság nélkül úgy megmondta nekik a véleményét (persze magyarul), hogy mi pocsék és mi ronda, hogy hol járassák le a magyarokat, és főleg, hogy hova menjenek, hogy a lélekzetem is elakadt.

A "kedves" házaspáré is, mert fél perc múlva és vérvörösen úgy elhúzták a csíkot, mintha soha ott sem lettek volna.

A "moszkvai nagynénikés" párizsi metrójelenet jutott eszembe, de a gyerekek előtt, ugye...

Volt valaha egy bolgár vagy milyen TV-sorozat,"Mi ott vagyunk minden kilométerkőnél".

Vigyázni kell ám nagyon, hogy ki hol mit mond, ha nem akarja ilyen csúfságnak kitenni magát!

Csak azt nem értem, hogy ha semmi nem volt jó, mi a fészkes fenének jöttek ide drága pénzen?

Hogy legyen mit kritizálni?

Meggyőzni saját magukat, hogy a pénzükért a csillagos eget is elvárhatják?

Hogy a pesti "naccsága" jobbat, többbet érdemel, mint a többi "koszos" vendég?

Elég undorító jelenet volt...

Ti is hiányoztatok nekem!

Ahogy hazaértem és lezuhanyoztam magamról az "út porát", első dolgom volt benézni a fórumra.

Csak szerdán mentünk el, de valahogy hosszabbanak tűnt ez a pár nap.

Ma még pihenek kicsit, mert szép dolog a sport, de emellett két virgonc ikerlányra és egy ifjú kamaszkutyára is figyelni/vigyázni, akik hárman négyfelé futnak, nem kimondottan Szent Heverdel ünnepe.

Node sebaj, holnap majd mesélek mást is.

Kócos üzeni, hogy neki nem szokott izomláza lenni, csak sima láza, mint most, olyan Hanc urat tart két megtalált cicájával a kertben.

Volt egy-két élményünk a kirándulás alatt, majd elmesélem.

Most pakolászok és mosolászok, de abbahagyom néhány rejtvény erejéig.

Bár reggel óta már két árokhoz is volt "szerencsém", egy kék duplanyilas extrát kellett feláldoznom, hogy eltüntessem őket.

Nyilván ez a büntetés indokolatlan hiányzásomért! :D

Nálatok mi újság?

Szép napot Neked is!

Hat láb, két kéz és két fej épségben hazaért, útközben felszedett még két bajuszos fejhez tartozó nyolc lábat.

Egy pár kicsi fej, két pár láb- és kéz (szintén egyben) ottmaradt, és boldogan csúszkál tovább a napsütésben.

Én viszont megyek vissza a paplan alá, mert fél iccaka vezettem, hogy elkerüljem a mai csúcsforgalmat.

És hogy kúráljam kicsit az izomlázat.

Ne is mondd, hogy azt jobb más sportokkal gyógyítani, mert úgyse hallgatok Rád! :)))

Ma maximum elmesporttal fogok foglalkozni! :D

A Matyik inkább a whiskey-hez csinálnának jeget. Dupla adagot.

Itt az eső esik és csak -1 volt éjjel. Gondolom nálatok lejjebb szaladt a higany. Remélem a telken (völgy, fagyzug) nem csinál nagyobb kárt.

A fűszálak sztrájkjával kapcsolatban Juliannánk és Kócmék távollétére gondoltam.

Válasz valahova nemrégiben írt Mátyásos beírásodra: Esett a hó, jön a fagy. Matyi tudja a dolgát. Ilyen időben nem akar nőni a fű sem.

Ma olvastam, Mátyás király is ugyanakkor ünnepelte a szülinapját, mint a férjem. Ha ünnepelte.

Lehet, nekem is elkelne egy ilyen kidobálós. Néha azért kell a hely az újnak. Azt a kacarászós jelenetet el tudom képzelni.

De milyen szerencse, hogy nem váltam meg a lánykori hímzett blúzomtól, így most divatozhat benne a lányom. Nem kínai volt! Budán drága pénzért árulnak a Várban olyanokat.

Az, hogy "kikoptam a dolgaimból" enyhe költői túlzás, de tény, hogy két dolgot utálok a ruhákkal-cipőkkel stb. kapcsolatban.

Kiselejtezni a régieket (még akkor is, ha már soha nem hordom őket), és újakat venni.

Szerencsére itt a lányom...

Időnként, mikor nem vagyok itthon, rászabadítom a szekrényekre, polcokra és fiókokra, szedje össze ami szerinte már úgysem kell, és csináljon belőle csomagokat, amiket aztán odaadunk a rászorulókkal foglalkozó organizációknak.

Soha nem nézem meg, mit szórt ki, mert ő kidobálós, én meg őrizgetős vagyok, minek dühöngjek (idézőjelben).

Időnként szól, hogy "anyuci, ez kéne meg az kéne", ilyenkor rondán nézek rá, amin ő jóízűen kecarász.

De néha tényleg nincs mit tenni, ha kell, hát kell.

Hogy a nyavalya törje ki...

De most egy időre túl vagyok rajta!