Rejtvényjáték kávéház

Apróbb nehézségek után és árán (hogy a nehézség álljon az ügyetlenségembe!), elküldtem a Hoxának egy segítségkérő levelet.

Ha megjön a válasz, írok.

És "asszem, hogy Te, aranyoss Sutyiknéni", kaptál egy választ a Gyakorin! :))

OK, holnap írok nekik, ma már kicsit fáradt vagyok.

De azt honnan veszed, hogy nem lehet képfeltöltést küldeni a Gyakorin? A kérdések nagy százalékában így mutatják meg, hogy mire kíváncsiak.

Privátban meg azt küldesz, amit akarsz.

Szép álmokat! :)

Ott sajnos nem lehet képet feltölteni és még dominózni sem lehet. Nem egy csevegős oldal.

Ha van már regisztrációd a Hoxára és nem tudsz belépni, írhatsz e-mailt.

Belépési, hozzáférési problémák:

ugyfelszolgalat(kukac)hoxa.hu

Egyszer sikerülnie kell. Olyan nincs, hogy ne tudj belépni bárhová. :)

Van egy tippem: iratkozz fel a Gyakorikérdések fórumra, írd be pl. a "Közoktatás-tanfolyamok" cím feletti keresőbe "francia", ott a fordításoknál rámtalálsz. Julianna vagyok ott is, és a privát üzenetküldésnek nincs semmi akadálya!

Ha ezt megtennéd, Kócost is örök hálára köteleznéd! És a torta is idejutna időben... :)

OK. Gyümölcsös túrótortából 2 darab küldve. Az egyik a múltkori, borban posírozott körtés a felnőtteknek, a másik szesz nélküli, a skacoknak.

Kócos tortáját hoxás/egyéb e-mail cím nélkül sajnos nem tudtam küldeni.

Az ilyen családi ünnepeket Kócos nélkül már el sem tudjuk képzelni, de egyébként sem lett volna semmi ok arra, hogy itthonhagyjam.

Azt a tortát ide küldd hozzám, légyszíves, mert holnap jönnek az ikrek is, és meg kell nekik is kóstólniuk! (Bár megvan annak a veszélye, hogy aztán nem hagynak élni, hogy én is csináljak ilyet...)

Az elsőből ugyanis nem ehettek, mert mire ideért, ők már utaztak a másik nagyszülőkhöz.

Kócos kapott egy aranyos "télikabátot", mert a tavalyit persze jócskán kinőtte, és két "csipostát", ami az eldobnivaló kis gumiállatkák családi neve, mert mikor a szájába veszi, hogy visszahozza, csipognak. :)

Előre (és a többiek nevében is) köszönöm a tortát, lesni fogom a szellők szárnyát! :D

Buli, buli hátán. Ez igen! A tiszteletekre én is elfogyasztok egy francia krémest. :)

Ma a szokásos piacnap volt, friss áruval feltöltöttük a hűtőt és a spájzot.

Tegnap este buli volt a faluban, a szülők és a nagylány elmentek, így a 8 éves Zsófiám először aludt úgy nálunk, hogy nem velem, hanem külön szobában és egyedül. Nagy szó ez! Eddig hallani sem akart róla. Reggel azt kérdezte, hogy jöhet-e ma is, mert olyan jól aludt. :)

Köszönöm, Neked is! :)

Reggel fejtettem egy kicsit, aztán intéztem a dolgaimat, most kész vagyok mindennel.

Van még egy órám, addig szórakozom még egy csöppet.

Érdekes a kutyaösztön, itt ülök nyugodtan, símogatom, de gyanakodva néz. Érzi, hogy ennek elmenés lesz a vége, de nem bízik benne, hogy ő is jön.

Pedig megmondtam neki... :D

Nem volt szó arról, hogy ma lett volna, hiszen az ikrek csak most jöttek haza Bretagne-ból.

Holnap lesz a "muri" náluk, én csak a kaja javát viszem.

Az előbb beszéltem velük, egyikük első szava az volt: "szevusz, anyuskám", a másiké: "szeretlek, puszi"!

Azt már franciául tették hozzá, hogy hiányoztál, mami!

Amire én dupla nyelven fakadtam sírva a meghatottságtól.

Hiába, érzékeny lélek vagyok. :)

Csak a kutyus bolondult meg a konyhából áradó kacsasült szagától...

Olyan születésnapi ebédet rittyentettünk itt össze holnapra a nagylánnyal, hogy a király is megnyalná mind a tíz ujját utána! :)

Meghatódtam, mikor láttam, hogy a londoni lányom megtanított neki néhány magyar ételt, amikre én szoktattam kiskorában.

Nem is gondoltam volna, jólesett.

Az angol konyha nem valami híres, különösen a francia után nem, és ha vasárnap hazamegy a nagylány, a mamájának is visz francia-magyar csemegéket.

Mintha itt lett volna velünk.

Kösz, Maria, megérkezett!

Remélem, nem kell valami miatt eldobnom a küldetés befejezése előtt.

Rém rendes Tőled! :)

Micsoda pazar emlékeid vannak! De jó! :)

72-ben én már férjhez mentem, szóba sem jöhetett a stoppolás. Kár. ;)

Egyelőre se híre, se hamva.

Remélem, még idejében ideér!

Micsoda szép emlékek!

Jó, hogy az emberrel ilyesmik történtek, van mira visszaemlékezni.

Hogy volt-e törvény a stoppolásra vagy nem, arról fogalmam sincs. Én csak azt ismétlem, amit a "rendőrbácsi" - aki persze nem egyenruhában volt -, mondott nekünk. A hetvenes évek legelején lehetett ez, ha a testvérem esküvőjéhez számítom az időt, mert az eljegyzés és az esküvő ugyanabban az évben volt.