Rejtvényjáték kávéház

Kösz, Maria, megérkezett!

Remélem, nem kell valami miatt eldobnom a küldetés befejezése előtt.

Rém rendes Tőled! :)

Micsoda pazar emlékeid vannak! De jó! :)

72-ben én már férjhez mentem, szóba sem jöhetett a stoppolás. Kár. ;)

Egyelőre se híre, se hamva.

Remélem, még idejében ideér!

Micsoda szép emlékek!

Jó, hogy az emberrel ilyesmik történtek, van mira visszaemlékezni.

Hogy volt-e törvény a stoppolásra vagy nem, arról fogalmam sincs. Én csak azt ismétlem, amit a "rendőrbácsi" - aki persze nem egyenruhában volt -, mondott nekünk. A hetvenes évek legelején lehetett ez, ha a testvérem esküvőjéhez számítom az időt, mert az eljegyzés és az esküvő ugyanabban az évben volt.

A hetvenes évek elején szerintem még nem volt tiltott a stoppolás. Eléggé elterjedt volt és főként a mostanihoz képest biztonságos. Életre szóló élmény volt az a "felfedező út". Akkoriban mobiltelefon nem volt, így a 2. napra már úgy beszéltük meg, hogy, ha x ideig nem érkezik meg valamelyik csoport a találkahelyre, nem várunk tovább. Így nagyon sok, eredetileg nem tervezett helyre is eljutottunk. Persze nem csak a helyek voltak érdekesek, legalább annyira az emberek, akikkel megismerkedtünk. Egy alkalommal valamilyen vízügyi dolgozók mikrobusza vett fel minket. El is térültünk velük gátbejárásra, ismerkedtünk az árvízvédelmi helyzettel és létesítményekkel. És persze figuránskodtunk is mellettük. Meló után meghívtak minket rokonjukhoz egy igaz sokác falucskába. Olyan finom, kemencében sült kapros túróst azóta sem ettem. (Utána még haza is fuvaroztak a koleszba.)

Már hazafelé tartva tervbe vettük Gemencet. Mázlink volt, Gemenc közelében kifogott sofőrünk ottani dolgozó volt. Rögtön meg is hívott minket, tartsunk vele a melóba. Fogalmunk sem volt, mire számíthatunk, de örömmel ráálltunk. Még az sem riasztott vissza, hogy munkaruhaként gumicsizmát utaltak ki. Motorcsónakkal olyan helyeken jártunk, ahová a méregdrága kirándulóhajók be sem férnének. Persze itt-ott megállva kiszálltunk a rocsóból, kellett is a gumicsizma, dagonyáztunk vele, mint a vaddisznók. Láttuk is őket közelről, világbajnoki érmet érő agancsok is sétáltak a közelünkben. És még megannyi csodát, amit fizetős turistaként soha sem lehet látni. Hab a csokitortán, hogy a "munka" végén felültetett minket a kisvonatra, amin "mozdonyvezetőkként" szintén ingyen utaztunk.

Gratulálok! :)

A hurka nekem nem volt túl sós, Kócos sem panaszkodott.

A borsóleves... Ne is beszélj róla!

Az egyetemi menzán egész télen a bab, lencse, kelkáposzta futott, a paradicsomos krumpliról nem is szólva. Meg az egyéb főzelákek "feltéttel", amin olyan mócsingos húst kellett érteni, amit ma Négyláb úrnak is csak ritkán adok.

Aztán kb. a hetvenes évek elején valahogy megjavult a minőség, már nem emlékszem, miért.

Nyaranta az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál dolgoztam egy antikváriumban, na az ő Deák Ferenc utcai központjukban finom kajákat kaptunk.

De Te nyilván mást is teszel a borsólevesbe a szíveden kívül! :D

Örülök, hogy ízlett. Nekünk egy kicsit sós volt.:) Csak a kisebb unoka köti le az időnket. De egy tüneményes hapsi. Kedvéért kakaós csigát sütöttem. Sárgaborsó leves annyira ízlett neki, azt mondta, ilyen finomat még nem evett. Ritkán főzök ilyet, mert gyerekkoromban a menzait ki nem álltam. Mosogatólére emlékeztetett a szaga is.

Stoppolás: december 24-én elfeledkeztem arról, hogy a Volán vasárnapi üzemmódban van akár 4 napig is. 6-ra kellett volna beérnem dolgozni, a következő busz Veszprémbe későn indult volna. Kora reggel elindultam a buszmegállóból és stoppoltam. Az első autós megállt és kiderült, hogy ő is dolgozni megy. Igaz, egy buszmegállóval előbbi helyre. Nagyon rendes volt, elvitt a bejáratig, el sem késtem. Kora reggeli karácsonyi ajándék volt tőle. Soha nem stoppoltam, csak ilyen vén fejjel kényszerültem rá.

Azt hiszem, megvárom, míg nyugi lesz, akkor végzem be a küldetésemet. Remélem, nem hagyom magam átverni. Érvényes arra is a 80 %-os. Egyre nem érvényes, amikor 5 extra kell, hogy 500 pont legyen összesen. De az is lehet, hogy akkor 4 extra 400 pont. Nem fogom kipróbálni.

Kócost üdvözli a nagyon boldog Dolli. Imádja a kisebb unokámat.

Élmény volt olvasni. :)

Egyszer én is stoppoltam, mert gyorsvonatra szálltam és az nem állt meg azon az állomáson, ahol én leszállni szerettem volna.

Egyedül lévén nem mertem személyautóba szállni, csak teherautóra, tudván, hogy azok munkában vannak.

Szerencsésen megérkeztem a célállomásomra. :)

Hát ez tündéri! é

És olyan olvasmányosan meséled, hogy kétszer is elolvastam! :)

Akkor még lehetett stoppolni, ma már nem engedném a gyerekeimnek, veszélyes.

Volt persze akkor is valami "hivatalos" tilalomféle, ezt közölte velünk az a láthatóan magasrangú rendőrtiszt, aki megállíttatta a sofőrjével a kocsiját, és felvitt bennünket a Balatonról, fittyet hányva a rendelkezésre.

Nagyot néztek a rokonok, mikor "belügyes" kocsival érkeztem a húgom eljegyzésére... :D

Írás közben ledobott a net. Kezdem a sztorit újra.

Boldogult egyetemista koromban történt. 5-en egyetemista csoporttársak úgy döntöttünk, hogy stoppal lemegyünk Pécsre egy hétre. Az ottani Közgáz koleszában volt a szálláshelyünk. 2 csoportra válva minden nap megbeszéltük az aznapi célpontot és indult a verseny: ki ér oda hamarabb. A mi 3 fős csapatunk volt nehezebb helyzetben, hiszen 3 szabad férőhely ritkábban akadt. Egyik alkalommal egy trabantos állt meg. A sofőr olyan 30 körüli, sötét pantallóban és garbóban (nyáron), szájában pipával. Én ültem az anyósülésre. Nem tudtam rendesen becsukni az ajtót, a sofőr átnyúlva jól berántotta. A kilincs a kezében maradt, amit egy lezser mozdulattal bedobott az ülés alá. Meghökkent képünket meglátva közölte, hogy ez megszokott dolog, majd megszereli újra. Útközben persze ment a beszélgetés, ami inkább egyoldalú volt, mert megtudva, hogy felfedező úton vagyunk, igazi történelmi és kulturális idegenvezetést tartott az általa javasolt megnézni valókról. (Némelyiket kisebb-nagyobb kitérőket téve útba is ejtett.) Persze ámultunk, bámultunk, próbáltuk kitalálni a foglalkozását. Helytörténész, tanár, múzeumigazgató? Nem nyertünk. Az ibafai plébános volt.

A hurka isteni volt, köszönjük!

Itt is lehet nagyon finomat kapni, de egész más módon készítik, és az íze sem ugyanaz.

Hétfőn van a "nagypiac", akkor majd kimegyek, és veszek megint néhány pár papifapapucsot, ott ismrnek, és jó nagy a választék.

Gondolod, hogy erre a küldetésre is érvényes a 80%-os extra? Mert vannak olyanok, amikre értelemszerűen hatástalan.

Láttam a sok 100%-os megfejtésedet, remélem sikerál az utolsó is, nem úgy, mint előszörre!

Olyankor üti meg az embert a guta!

Kócossal együtt sok puszit küldünk az unokáknak! :))

Én is itt voltam, RÁK-ban is jártam. Hurkát nagyon szép karikát küldtem, remélem ízlik mindkettőtöknek.

Jól válaszd meg az új papucsotokat, ha már ketten koptatjátok.

Jó lesz az a küldetés jövő héten is. Remélem, sikerül küldenem egy 80 %-os teljesítéshez extrát. Nekem már csak 1 db 100 %-os hiányzik, de most nagyon unokázom. Ma nem sokra mennék a jutalommal.

Sutyik, hol van a papucsos sztori?

Hiába kereslek a KVházban, nem jöttél el a randira... :-(

Csak nem bújtál el egy szeparéban?

Én is így szoktam csinálni, de az elvállalás előtti napon véletlenül sok pontot szereztem, aztán futottam s farkam után...

De elhatároztam, hogy csak szombaton kezdem, mert akkor úgysem lesz sok időm fejetni.

Különben sose jutok a végére!

Hiába drukkoltál, édes Marikám, csupa apróságot kaptam. És csupa "már megfejteted"-et. Az extrák is semmitmondóak voltak.

Még fejtek egyet-kettőt, és hacsak nem jön valami extra extra, feladom.

Holnap is van nap, bár kevesebb időm lesz, mint ma volt.

Megyek, megetetem a menazsériát, aztán megnézem a Mentalistát.

Itt ezt nagyon komolyan veszik, és szigorúan büntetik is, bírósági tárgyalással, kemény pénzbírsággal, kínzás esetén börtönnel és egyéb hercehurcval is.

Mióta Brigitte Bardot vívja a harcát európai szinten, az állatvédelem hihetetlenül szigorú lett.

Szinte nemzeti ügyet csináltak belőle.

A kétlábúak Bretagne-ban vannak a másik nagyszülőknél, csak pénteken jönnek haza.

Ez a kisvidám négyláb meg levisz engem néha sétálni, kiugatja a frigóból a kajáját, nagyon önálló lett.

Aztán egy boldog, csakis rá jellemző boldog sóhajjal lehajtja fejecskéjét a megérdemelt, és sokszor megénekelt papucsokra.

Amiket lassan ki is kellene már cserélni.