Rejtvényjáték kávéház

Ne bolondozzatok már, bundabugyit utoljára a dédim szekrényében láttam, Kisbüdösbürgözdön! (Akkor még Csabrendeknek hívták...) :)))

Egyáltalán gyártanak még ilyet?

Van egy ismerősöm, aki telepakolja a postafiókomat mindenféle küldeményekkel és viccekkel. A legutóbbiból szemezgettem:

- Megőrizte feleséged azt a gyönyörű lányos karcsúságát?

- Mi az, hogy megőrizte, megduplázta!

Hát ez az! Vígan fejtenek addig, amíg a következő kérdésükkel felkeresik újra a fórumot.

(Tisztelet a kivételnek, akik szerencsére többen vannak.)

Javulgatok, szerencsére csak meghűlés, ami nálam két hétig is el szokott tartani.

Betankoltam mézcukorral, zokni az ágy lábán, a postás kétszer csenget és bundabugyi. :)))

Az iskolában megkérdezi a tanfelügyelő a gyerekeket:

-Ki nekünk Sztálin?

Péterke:

Az édesapánk!

-És mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

- Vasmunkás!

Pistike:

- Az apánk!

- És mi leszel, ha megnősz?

- Vájár!

- És neked, Móricka, kicsoda Szátlin?

- Az apám!

- És mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

- Árva...

Mielőtt megbántódnék, direkt megnézem, hogy itt van-e még a kérdező, hogy ne idegesítsem magamat hiába.

Ezen a fórumon nem ehhez szoktattuk egymást!

De mondd csak, Pepita, mi újság a torkoddal és a postással?

Húztál zoknit (páratlant vagy párosat, esetleg lyukasat) az ágy lábára??

Pedig két rejtvény között nem tart semeddig visszanézni a hsz-eket és reagálni.

Annyira bántó tud lenni ez a nemtörődömség. :(

Ehhez nem lehet hozzászokni.

Nahát! Milyen érdekes, ugye?

Képtelen vagyok hozzászokni a "no-reaction"-hoz... :-(

Ha pontos válasz szeretnél, lehetőleg írd meg legalább azt, hogy hány betű a kérdéses meghatározás!

De ha már megvan belőle néhány betű, az se jön rosszul. :)

Gondolom, ismeritek.

Bírósági tárgyalás nélküli öt év járt érte. :D

Egyik kedvenc viccünk volt.

A másik a "Ki nekünk Sztálin, fiam?" kezdetű.

Csak úgy, eszembe jutott:

Mindig is tudtuk, hogy a kapitalizmus a tönk szélén áll. De mi egy lépéssel megelőztük. :)

Nincs könnyű dolgod.

A tanácsotokra hallgatva egyszer már feliratkoztam a Hoxára, de időközben elfelejtettem a nevemet vagy a jelszavamat, és mikor a múlt hónapban be akartam menni, nem engdte.

Én meg nem erőltettem. Ahogy mondjátok is, a fejtés maga is sok időt elvesz az ember idejéből, ha úgy imádja, mint mi.

10-15 rejtvény naponta, persze úgy, hogy kettő-három után jönnek az egyéb dolgok és elfoglaltságok, de másra már nemigen marad idő.

Most éppen kicsit benne vagyok a kakiban, mert egy olyan novellát kaptam fordításra, amely az '50-'60-as évek frázisait és készen kapott jelszavait gúnyolja ki, de hogy a fenébe fordítsam le például azt, hogy "nagy csapást mértünk a kapitalizmusra"??? :))

Szó szerint nincs probléma a fordítással, de az közel sem adja vissza a magyar kifejezés csattanós (és nevetséges) hangulatát... :-(

Fő, hogy "visszajöttél". Nagyon megkönnyebbültem, mert éreztem, hogy valami zűr van.

Ilyenkor persze az ember nem gondol arra, hogy más probémái is lehetnek valakinek, rögtön önző fejjel magára gondol.

Remélem, elmentek fejed felől a fellegek, és visszakapjuk azt a Sutyikot, akinek nemcsak a stílusa, de már a neve is meleg mosolyra késztette az embert.

Legalábbis ami engem illet.

Elmeséltem a dolgot Kócméknak, megkönnyebbült sóhajjal rakta fejét a papucsomra.

"Asztat" üzeni, hogy a fórumon is megérzi az illatodat, és legközelebb kiment Téged még a legmélyebb hólavina alól is!

Jó a Hoxa, de az is elvonja az időnket. Néha ott ragadok a pletykás fórumoknál. Hogy mik vannak! :)

Ott ismertem meg a pocakcsengőt és a tangle teezert. Nem is tudom, hogy tudtam ezek nélkül meglenni. :D

Aztán ott a face, már ott is restanciám van. :)

Kedves RÖTYE-k!

Bocsi a hallgatás miatt. Kócmék igazából csak ürügy volt. Kicsit túl sok minden jött össze, aminek a következményeitől korábban a rejtvényezés segített megszabadulni. Ami most nem csak kiesett, de 1,5 hónapja a csak 200 kockás rejtvények, a definiálatlan többesélyes zárt betűkkel még rá is tettek. Az időjárásról nem is beszélve. Mindegy, minden elmúlik.