Rejtvényjáték kávéház

Jaj, szegénykém! :-(

De azért ne légy elkeseredve, mindenkivel előfordul, hogy "félreolvas" egy extrát.

De tapasztalatom szerint ilyenkor elég gyorsan visszajönnek a régi jók, különösen azon a szinten, ahol Te jársz.

Visszaolvastál, mi? :)

Igen, jól sikerült a dolog, mindkét fél megelégedésére. (És mellesleg az enyémre is.)

Bár eleinte kicsit féltem, mert jóval hamarabb jöttek, mint először szó volt róla, de minden kész volt, a szerződések és a megállapodások is.

Szerencsémre a lányom jogász, ő segített a szakszavak megtalálásában, és a vázlatokat is átnézte.

A vacsorameghívás érvényben van, az összes RÖTYE- tag számára!

Meglepő lehetett. Ha papírpénz hullott volna, akkor melegített volna.

Erről jutott eszembe, hogy gyerekkoromban újságpapírral tekertük be a lábunkat a cipőben és nem fázott. Milyen időket éltünk?! :)

Még el kell mesélnem, milyen nyúlcipőm volt. Már vagy 1,5 órája éreztem, hogy valami nem stimmel vagy a cipőmmel, vagy a zoknimmal. Levetettem a cipőmet, kifordult belőle egy 20 forintos. Valószínűleg férjem ruhájából pottyant bele. Az biztos, nem vagyok Borsószem királylány.

Igaz, én mondtam, hogy üljön csak le, nehogy járóképtelen legyen a gerincfájdalma miatt. Nyugodtan mesélheti, hogy engedett a gyengéd erőszaknak. De én sajnáltam, hogy nem mehettünk együtt. Hiába, az a 2 év többlet! Lehet, 2 év múlva nekem sem lesz nyúlcipőm, ezért most kellett sokat mennem. Azért remélem, hogy lesz.

Julianna! Nálunk Dolli inkább kinti kutya, bár ebben az időben többet van bent, de mindennap nem lehet pancsoltatni egy pumi-mixet. Kócosnak is jó dolga van, üdv. neki a négylábaktól és a kétlábaktól egyaránt.

Nem is te lennél, ha nem bakonyit ettél volna. :))

Hogy ki, kit hagyott magára, az nézőpont kérdése. Szerintem a férjed máshogy mesélné el. Mármint, hogy ő lett magára hagyva, mert Neked van nyúlcipőd. :D

Ez az, ez hiányzott innen!

Köszönöm, Maria, ezt a részletes beszámolót, elmehetnél baedecker-írónak!

Kicsit olyan, mintha én is ott lettem volna.

Add át a kutyusoknak Kócos forró nyalintásait, ő bizony beszokott az ágyba - de szigorúan csak fürdés után. "Megmondtam" neki, hogy vagy kert, vagy ágy, vagy a kettő között egy látogatás a fürdőszobában. Bár most már kezd elég hűvös lenni a kerthez, Ti is befűtöttetek?

Nem mondom, szép dolog ennyi idő alatt ilyen sok helyet bejárni. Gratulálok! :)

Operaház, Alexandra Kiadó, Buda és Pest is megkapta a csókjaidat. A Citadelláról is küldtem a nevedben. Tejszínhabos kávé egyszer - cukor nélkül - Budán elfogyasztva. Első ebédünk egy elegáns hotel-étteremben Attilának pisztráng, nekem (de ne nevess!) bakonyi sertésszelet. Volt sült libacomb, bécsi szelet, marhapörkölt, csirkemáj sült zöldségekkel. Ebédelni nem nagyon értünk rá. Inkább vacsoráztunk, de a programtól függően hol korábban, hol később.

Az opera nagyon nívós volt, a zenekar és az előadóművészek annyira összhangban voltak. Olasz nyelven énekeltek magyar feliratozással. No látod, ott ülhettünk sokat, mert több mint háromórás volt. A szünetben pedig összetalálkoztunk székely barátaink lányával, aki Magyarországra jött oktatni egy éve. + boldogság volt.

Most is a menyem főz. A fagyasztóban meghagyták az előre elkészített ételeket. Én híztam 2 kilót, úgyhogy jó is fogyókúraként a takarítás. De most kicsit le kellett ülnöm.

Ott is korán kukorékoltam, kimentem a Halászbástyára, megcsodáltam a Mátyás Templomot, mire a férjem felkelt. Azért a reggeli világítás nem olyan szép, mint az esti. Minden este ketten néztük.

A Citadella kicsit próbára tett, de kitartottam. Férjemet félúton elhagytam. Vissza másik úton jöttem le, még meg kellett keresnem. Még szerencse, hogy egy piros csúszda környékén pihentettem. De már egy felesleges lépést sem akartam tenni, ezért elkiáltottam magam "Attila!". Kiderült, kicsit feljebb van. Mondtam, jöjjön csak, mert én már eleget mentem felfelé.

Mátyás Templomnál szintén lent maradt, fentről az udvarra vezetett a kijárat, vissza kellett érte mennem a használt jeggyel. Szerencsére a Labirintusnál - ahol szintén magamra lettem hagyva - a kijáratnál várt, de én a bejáraton mentem ki. No, folytatom a dolgom.

Látom, már megint korán kukorékolsz, a vakáció és a "sok semmittevés" nem vette el régi jó szokásodat. :)

Milyen volt a Cosi fan tutte?

Átadtad az Operaháznak csókjaimat?

Jó Neked, hogy ilyen sokat tudsz mászkálni, de most szerintem majd ki kell pihenni a nyaralást, és erre nem a lakásfestés ideje a legevidensebb pillanat.

A fiad evett legalább rendesen? És Ti, ti milyen ínyencségeket "fogyasztottatok" azon a "züllött" Pesten?

Csak lelki energiára gondoltam, hiszen tudom, hogy az 5 nap alatt a legkevesebbet a pihenéssel töltötted. :D

A Labirintusba még nem jártam, de nagyon kíváncsi lennék rá. Nem vesztél el?

A lottó ötös is érdekelne, de fújd ki magad egy kicsit. :)

Nem tudom, mi volt az, de örülök neki! :)

Olyan kihalt volt nélküled a kávéház, hogy akár be is zárhattuk volna.

Kócos is csóvál, örül, hogy megjöttél!

Gondolom, a tieidnek is majd leesik a farka!

Bizony, hiányzik itt Maria!

Remélem, sok mindent fog majd mesélni!

Igen, valószínűleg egyre gondolunk. Az a kis szerkentyű, amit behelyezünk s számítógép USB csatlakozójába. Ha nagy a memóriája, hatalmas anyagok ráférnek és nincs vele gond.

Ha csatlakoztatva van, akkor már olyan mindegy, hogy honnan vesszük elő a dokumentumainkat.

Bármikor előfordulhat, hogy a winchester - belső merevlemez - elromlik. Nem alaptalan a félelmed.

Máriánk ma már jön haza. Biztos, hogy sok munka várja. Ismerjük a festés utáni állapotokat. De legalább gyűjtött hozzá sok energiát. :)