Rejtvényjáték kávéház

Ha jól emlékszem, beszéltünk már erről itt, annak kapcsán, hogy Csabrendek, ahonnan nagyanyám családja származik, ma már Veszprém megyéhez tartozik, amiről én nem tudtam.

Ez a nagyközség valaha (még az én gyerekkoromban is) járásközpont volt Zala megyében.

Kicsit megtépázódott nagy "zalai" büszkeségem, bár tulajdonképpen nem mindegy? :)

Első férjem (béke poraira, nagyon jó ember volt, és 36 évesen halt meg szegény), Gelseszigeten született, és ennek "zalaiságát" - remélem -, nem veszi el tőlem senki!

Sajnos még mindig a tapipadon matatok. Bár van egerem, de nem állt a kezemre, visszacsomagoltam.

A guta kerülget, hogy mitől rángatózik a nyíl/kéz?

Majd megunja, vagy megszokom, de nehéz eltrafálni, amit akarok.:)

Szia Klárikám! Hurrá, van egered? :)))

Én úgy oldom meg, hogy egérpadot használok, ami egy kissé érdes, de sima felületű kb.20x20-as padlószőnyeg darab. Így stabilan van rajta a csukóm is és az optikai egér nem ugrál.

Ha gépelés közben hozzáérsz a tapipadhoz, akkor is változhat a nyíl helyzete. Én kikapcsoltam a tapipadot, mert állandóan hozzáértem. (Nálam Fn+F7)

Húsvéti ajándékként kaptam egy olyan átkot, hogy extráim értéke nem lehet több mint ötszáz. Természetesen, azóta egyre kapom a legkitűnőbb extrákat, majd szépen sorban el kell dobnom őket.

Fáj a szívem!

Bocsánat az elütésekért! ("rosz", "szépcsndesen" és társaik.) :-(

Elvállaltam egy tizes szériát, és ilyenkor már kicsit fáradt vagyok, de még van három megfejtendő rejtvényem...

Remélem én is, Isabel, hogy most szerencséd lesz.

De az ember egy idő után rájön, hogy extrák jönnek, átkok mennek, mi meg maradunk, és játszunk tovább.

Kár belesírni a kifutott tejbe, ahogy zalai nagyanyám mondogatta.

Úgy van ez nagyjából, a szerencsésebb és roszabb periódusok váltakoznak, az ember előbb-utóbb minden jó és rosz extrát megismer, és ha nem jó a "lapjárás", legföljebb káromkodik egy cifrát - "szépcsndesen"... :))

Egyszer nekem is volt egy székely blúzom (nem volt hímezve, csak a varrása volt olyan, hordtam is eleget, a főnököm cikizett ugyan, de ki törődik vele.

Én másként vélekedem az egyes népviseletekről, persze elfogadván. Némelyik hihetetlenül ízléstelen, pl. Hollókőn közelről is megnézhettem egyet. Azon gondolkodom ilyenkor, mikor és lehetett annyit dolgozni ezek hímzésével, vasalásával, de hát ott azt szeretik. És persze ez náluk státuszszimbólum is volt, ahogyan a tisztaszoba is. A csángók viselete tetszik talán a legjobban.

Unokahúgom 12 éves korától népitáncolt, saját maga hímezte gyönyörű blúzát. Van aki szeret sokat pepecselni, egyik lányom gyönyörű keresztszemeseket hímez, csak tudnám mikor.

Szokásaink lassan feledésbe merülnek, hiszen már a locsolkodás is csak emlék sok helyen, főleg a városokban. Nem is beszélve Jézus feltámadásának ünnepéről, amiről sok helyen szó sem esik, hiszen nem is tudják. Ma ezt is megtapasztaltam. Pár év-évtized s már csak nyúl és tojás ünnep lehet, tartalom nélkül. Én ugyan falun élek, de már itt is érződik a város hatása. Erdélybe kell mennünk ahhoz, hogy megismerjük szokásainkat, hagyományainkat. Már aki egyáltalán eljut oda.

Nálunk régóta, amikor a műv.házban fellépnek a néptáncos gyerekek, előzőleg az üzenőfüzetükbe azt írják, hogy, jelmezben jöjjenek. Jelmez, a népviselet és úgy is viselik már! :(