Rejtvényjáték kávéház

A szüleimmel rendszeresen jártunk gőzössel a Dunakanyarba, mert a nagymamám Nagymaroson lakott.

Amikor kinéztem az ablakon, mindig belement a korom a szemembe, s anyukám zsebkendővel piszkálta ki, de azért sosem hagytam ki az ablakon való kinézést.

Él az emlékezetemben, hogy gyerekkoromban gőzmozdonyos vonattal mentünk Vácra és én a lépcsőn ültem, onnan csodáltam a tájat. Nagy magas lépcsők voltak, egyáltalán nem volt veszélyes a felső fokon ülni.

Most csak a neten fogok gyönyörködni a gőzmozdonyon.

Nincs "örök érvényű" átok.

Az egyetlen, amit nem lehet eltüntetni, az a "24 óráig nem fejthetsz rejtvényt" nevezetű, ez viszont el is tűnik egy nap után.

Vannak a lecserélős extrák is, amikor bármit lecserélhetsz, akár átkot is, a különböző színű tündi-bündikről nem is beszélve. Van aztán olyan is, amikor "feltehetsz egy extrát az aukcióra, akár átkot is", de ez tapasztalataim szerint elég ritka madár.

Nyugi, valahogy mindig kikecmereg az ember a kilátástalannak tűnő helyzetekből is, türelem! :)

A blogodnál .hu a vége és nem .com. :D

[link]

Anoli, Pepita, Nektek is köszönöm a jókívánságokat!

Holnapig még kihasználom az időt és fejtek, aztán délután sipirc, bár ilyenkor a tenger sajnos még elég hideg az Azúrparton is. De 27-28 fokos meleget jósolnak jövő hétre, hát majd napozunk, és ha van medence "gazdagéknál", hát fürödni is tudunk. Ezt nem kérdeztem meg, mikor a lányomék kivették a lakást. De előidényben is minden lehetséges, és mivel ismerőshöz megyünk, sokkal olcsóbb is.

na megint túl vagyok egy versenyen. Egy rendkívül nehéz rejtvény volt, legalábbis számomra meg akikkel még utóbb beszéltem. Aki csinálta, nagy zseni, minden mesterversenyt megnyer. És nem gondol arra, hogy vannak gyengébb agyúak is. Fiatal, tehát bohó és kicsit kárörvendő is. Hadd szenvedjenek az öregek. Ez azért lényeges, mert, bár megszámolni nem lehet, a versenyen jórészt 60 pluszosok vannak. Egyrészt nekünk van csak annyi időnk (meg kedvezményes utazásunk), hogy rendszeresen, minden versenyre el tudunk menni. Egy-két állandó fiatalt leszámítva, akiknek a szülei nem sajnálják a benzinköltséget vagy a vasúti díjakat.

Eljöttünk a fél 5-ös vonattal, mert hol volt még az eredményhirdetés! majd valamelyik nap már fönn lesz a weboldalukon. De az is lehet, hogy a holnapi klubnapon is megtudunk valamit. Igaz, ott csak a győzteseket szokták emlegetni, és nagy a gyanúm, hogy én nem leszek az. Olyanok voltak, hogy 19. századi jegyző, de nem ám ismert! meg francia nyomdászcsalád... hogy az erdélyi népviselet valamelyik szoknyáján hogyan nevezték a hímzésmintát. Meg amikre már nem is emlékszem, olyan ismeretlen. Igaz, nem tartozom a zsenik közé, ráadásul sokat felejtettem, hiába voltam mindig jó tanuló, középiskolai bizonyítványom és diplomám is jeles. Sajnos, nagyon sokat kell tudni, de persze sose lehet tudni, hogy éppen akkor, éppen azt egészen véletlenül tudja-e az emberlánya. Mert jórészt ettől függ. Most is már rögtön az első rejtvényemen kihagytam a finn város két zárt betűjét. Még egyszer át kéne nézni, de sokszor úgy káprázik a szemem, hogy nem veszem észre a lyukakat.

Köszönöm, lányok, igazán meghatóan kedvesek vagytok, biztos, hogy hiányoztok majd.

Sutyik, Kócos nélkül nem is vettük volna ki a lakást, de a tulajnak is vannak kutyái (ha nem is a helyszínen), így teljesen természetesnek vette, hogy "lányok, fiúk, kutyák" együtt érkezzenek.

Csak Cila (a lányom cicusa, akit tulajdonképpen Câline-nak, "Hízelgőnek" hívnak), marad otthon a szomszédoknál, mint máskor is.