Rejtvényjáték kávéház

Új hozzászólás

1168. Isabel2014. okt. 26. 17:46

Köszönöm a gratulációkat, bárki elmehet versenyre, nincs semmi feltétel. A ROE-ba kell beiratkozni, egy évre x forint a részvétel. Honlapjukon, a rejtvenyfejtes.hu-n mindent megtalálsz, ha érdekel a verseny. A legrégibb versenyzők több mint húsz éve csinálják, gyakorlatilag "függők".

14-e óta, akkor léptem be, sajnos, én is függő lettem. Mindent hanyagolok, és alig várom, hogy ideüljek. De, és ezt önmagam ismeretében tudom, az igazi nagy függőséget meg tudom akadályozni. Saját tapasztalat. Általában úgy, hogy végkimerülésig csinálom, ami tetszik, és holtbiztos, hogy elegem lesz belőle. Akkor átnyergelek máshova, amit szintén orrvérzésig csinálok, míg a csömör nem jelentkezik. A végén pedig, ha más nem akadályoz, a szemem teherbírása megteszi.

(válasz Pepita 1166. hozzászólására)

1167. Isabel2014. okt. 26. 17:43

Igen, én is azt gondolnám, hogy a Google-ban minden megtalálható - csak kitartónak kell lenni. Még én is megtalálható vagyok benne...

Fejtés közben azonban túl sokáig nem érdemes szörfölni, nagyon elmegy vele az idő. Máris rengeteg a tapasztalatom.

(válasz Varnyuszabo 1165. hozzászólására)

1166. Pepita2014. okt. 26. 14:27

Gratulálok, hogy versenyzel és el is tudsz menni különféle helyekre.

Az itteni rejtvényeket nem lehet megoldani a Goggle nélkül és erre van kihegyezve. Jól kell tudni keresni és nem melléütni. Illetve a jó szemek előnyben, hogy észrevegyük a hiányzó betűt.


Csak arra vigyázz, nehogy a rabjává válj, mert nem hozza meg a várt eredményt a befektetett energia. Csak kikapcsolódásként érdemes, mint akármelyik internetes játék.

Sokan itthagyták már az oldalt, mert csalódtak. Itt az extráké, átkoké a főszerep és semmi köze az eredményességedhez.

(válasz Isabel 1164. hozzászólására)

1165. Varnyuszabo2014. okt. 26. 12:43

Pedig a Google-ban csaknem minden megtalálható, csak kitartóan kell keresni. Egyetlen egy dolgot nem találtam eleddig (fánk népiesen: krofi), ám ha a

Fórum SOS rovatában segítséget kérsz, - mint ahogyan nekem Pepita a példámban - lesz, aki reagál közülünk.

(válasz Isabel 1164. hozzászólására)


1164. Isabel2014. okt. 26. 12:25
Mióta, majd két hete rátaláltam erre az oldalra, nagyon megörültem. Ugyanis kb. egy éve hogy versenyzek keresztrejtvényben, kb. havonta van egy-egy ilyen valamelyik városban. Haladó vagyok, ami azt jelenti, hogy ott már nincs skandináv, mert ott a skandináv rejtvények a kezdőknek szólnak. Itt azt látom, vannak azért nehéz skandinávok is:-) talán ezért adnak sok skandináv földrajzi nevet? azt a rengeteg sportolónevet is kell(ene) tudnom, ami képtelenség. És sajnos, sokszor a keresőben sem találni, én a Google-t használom.

1163. Pepita2014. okt. 25. 15:13

Az emberrel egyidős a birtoklás vágya. Van, akinél ez erősebb.

Én kis pont vagyok ahhoz, hogy ellenségeim legyenek, de a milliő is számít.


A háború sok mindent felülír. Ha nem ölsz, akkor téged ölnek meg. Ebbe bele sem merek gondolni!

(válasz Maria54 1162. hozzászólására)

1162. Maria542014. okt. 25. 14:40
Jó lenne, ha az "ellenség"-et is ilyen szellemben nevelnék, de akkor kit tekintenénk ellenségnek? Egyébként háborúval kapcsolatban mondta, de életfelfogásommá vált, így hát nincs ellenségem. Vannak, akiket szeretek, másoknak megadom azt a tizteletetet, amit viszont várok.
(válasz Pepita 1161. hozzászólására)

1161. Pepita2014. okt. 25. 14:04

Igaza van apukádnak, mert csak így nyugszik meg a lelkünk, mely vágyik rá, hogy megbocsáthasson.

Ez akkor lehetne teljes, ha mindig, mindenkor az „ellenség” is magáénak vallaná.

(válasz Maria54 1160. hozzászólására)

1160. Maria542014. okt. 25. 06:01
Édesanyám sokat mesél a régi időkről. Sajnos, édesapám halálakormég nem értem el azt a kort, és valószínűleg nem is akart terhelni a múlttal. Viszont egy mondata máig vezet: "kislányom, az ellenség is ember, mint mi".
(válasz Pepita 1158. hozzászólására)

1159. Pepita2014. okt. 24. 22:38
Ez nagyon szép gondolat. Mi is elmentünk Vácra, ahol anyai rokonaink éltek. Sajnos a régi temetőt megszüntették, de a várost magunkénak éreztük. Azokat a köveket koptatták egykor, ahová mi is léptünk.
(válasz Maria54 1157. hozzászólására)

1158. Pepita2014. okt. 24. 22:33

Amíg fiatal az ember, addig nem is nagyon érdekli, mert lefoglalja a saját élete. Tanulás, magánélet, majd a gyerekek. El kell érni egy bizonyos kort, hogy éretté váljunk a múltunkra, de akkor már késő lehet, ha korán elmentek szüleink.

A másik ok nemcsak bennünk rejlik, hanem abban is, hogy a rossz dolgokat nem akarták nekünk elmesélni, hanem önmagukat emésztették.


Pl.én sem tudok arról, hogy mit csináltak apukámmal az Andrássy út 60-ban, amikor ártatlanul elvitték.

Késői gyermek vagyok, és apukám viszonylag korán meghalt. Nekem is volna rengeteg kérdésem hozzá és az ölelésem.


Aki még megteheti, üljön le sokat beszélgetni a szüleivel, mert a családi emlékezet elillan és sírba vész.

(válasz Anoli46 1156. hozzászólására)

1157. Maria542014. okt. 24. 21:12
12 éves unokám az esti mese után kéri, meséljek a gyermekkoromról, főleg Tatabánya érdekli, ahol édesapám haláláig laktunk. Azt hiszem, ideje lesz a dédapjáról mesélnem a téli szünetben, sőt, ha sikerül, elvinni a sírjához.
(válasz Anoli46 1156. hozzászólására)

1156. Anoli462014. okt. 24. 20:24
Pepita, köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a szívszorító történetet. Nem csodálom, hogy ezek után meg akarod osztani a családod tagjaival is, hogy ők is örökké emlékezzenek. A naplod pedig unokáid számára is nagyon kedves emlék lesz.Az én felmenőim közül már senki sem él, és annyiszor rágom magam, hogy bizonyos dogokat miért nem kérdeztem meg tőlük, amit ma már nagyon szeretnék tudni. A naplod ebben nagy segítség lesz majd az utódaidnak.
(válasz Pepita 1153. hozzászólására)

1155. Pepita2014. okt. 24. 11:54

Mi is így gondoljuk. :)


Sokan nem is gondolják, hogy a keresztelő milyen nagy tartalommal van megtöltve, ha nem csak "ceremóniának" tekintik. Feladata van annak.

(válasz Maria54 1154. hozzászólására)


1154. Maria542014. okt. 24. 06:38
Megható történet. Szerencsére szerető nevelőanyuka lett a nagyszüleid által választott keresztanyukából. Tegnap beszéltük férjemmel, milyen szerencsések a gyermekeink, hogy békében élhetnek. Nem beszélve arról, hogy nem kell nélkülözniük sem.
(válasz Pepita 1153. hozzászólására)

1153. Pepita2014. okt. 23. 22:00

Szívesen írok róla, mert tudom, nem egyedi a történetem. Nagyon sok család elszakadt egymástól.


Szerencsére nem volt testvére. Szülei hivatalosan nem voltak házasok, mert már akkor is fizetni kellett a házassági papirokért és arra nem volt pénzük.

Ahol albérletben laktak, a házinéni lett a keresztmamája apukámnak, hiszen mást nem ismertek itt. Ő megszökött az árvaházból és hazatalált. Az is egy csoda volt.

Persze visszavitték többször, majd vidékre vitték. Sokat éhezett, állatokra kellett vigyáznia, bántották is. 1920-ban, 12 évesen keresztanyja kérte a gyámságot és megkapta. Ő nevelte fel, de ő sem tudott sokat az albérlőiről. Kocsis Jánosné sz:Predni Anna volt, aki édesanyaként nevelte fel, de a férje egy részeges gonosz ember, aki nem tűrte a "fattyú lelencet". Dugva kapta az ételt és csak az utcán ehette meg. Apukám csak akkor mehetett be a lakásba, ha ő már részegen elaludt. Nem is volt hosszú életű, így apukámat tudta iskoláztatni nevelőanyukája. (Imába foglalom a nevét.) Cipész lett a szakmája és egy csendes, jóravaló fiatalembert nevelt fel, aki később a világ legjobb apukája lett egyetlen kislányának.

Az újabb II.Vh.zivataros éveiben meghalt a nevelő mama, de apukám túlélte és egyedül maradt a lakásban. 1949-ben a hatóságok többet tudhattak róla, mint ő saját maga, mert ki akarták toloncolni, mint román állampolgárt.

Ezt a mai napig nem értem, hiszen Trianon előtt született Pesten, a születési anyakönyvi kivonat szerint is?! Lugosi Bálint, s édesanyja neve, Lugosi Mária, aki viszont Dobrácsapátiban született 1882-ben. Talán ez volt a "bűne".

Nagyon szép, magyar nevek.


Ettől a kitoloncolástól mentette meg, hogy akkor 41 évesen már udvarolt anyukámnak és házasságot kötöttek. Így 20.-Ft-os okmánybégyeg megfizetése ellenében megkapta a magyar állampolgárságot. Nagy pénz volt ez akkor. Az iratot megőriztem.


Ezért írok én az utódaimnak naplót. Sose felejtsék el, hogy honnan jöttek. Hosszú még a történet, és még dióhéjban is sok. :)

(válasz Anoli46 1152. hozzászólására)

1152. Anoli462014. okt. 23. 20:07
Pepita ez nagyon szomorú történet. Írnál pár mondatot arról, hogy Édesapád hogyan tudott egyedül, gyerekként boldogulni a világban, volt testvére?
(válasz Pepita 1151. hozzászólására)

1151. Pepita2014. okt. 23. 19:36

Nyugatról nézve, mi voltunk a szegény rokon. Keletről nézve pedig a gazdag. :)


A nagyszüleim fiatalon 1907-ben Erdélyből, Pestre jöttek dolgozni és küldték haza a keresetük egy részét. Albérletben éltek.1914-nyarán behívták nagyapámat, aki már vissza sem jött a frontról, míg nagymamám ugyanakkor, ősszel tüdőbajban egy kórházban meghalt. A nagy világégésben apukám 6 évesen egy pesti árvaházba került, majd vidéki gazdákhoz.

Innen kellett elindulnom.

Nagyapámat, ill.a családját a mai napig sem találtam meg és valószínűleg már soha nem is fogom. Nagypapám születési helyét sem ismerem és a neve nagyon sűrűn előforduló magyar név: Szűcs Bálint. Reménytelen.

(válasz Maria54 1149. hozzászólására)

1150. Listvan2014. okt. 23. 07:11

Szia Andrea!

Kösz és - ha arra járok - majd élek a találkozás lehetőségével.


Üdv.


Listván

(válasz Manzsu 1147. hozzászólására)

1149. Maria542014. okt. 22. 17:00
Nekem 49 éves baráti kapcsolatom van Székelyföldön. Diáklevelezésként indult, akárcsak orosz diákokkal. Aztán barátsággá alakult. Sőt, skypon mi nők alíg jutunk szóhoz, a férfiak is olyan jól megértik egymást. Férjem a 80-as években édesanyjának unokatestvérét kereste meg Amerikában. Szerencsére anyósom még tudott velük találkozni, sőt ők is és lányom is volt látogatóban náluk. Amikor eljöttek hozzánk a rokonok, nézték a repülőtéren, milyen kicsi autóba kell beülniük (nem Trabant, Zsiguli volt).
(válasz Pepita 1148. hozzászólására)

1148. Pepita2014. okt. 22. 11:21

Kedves István! Ez ám a játék határok nélkül. :)

Régen elképzelhetetlen volt.


Én csak 2002-ben találtam meg az apai rokonaimat Erdélyben, nagy kalandok árán, de sajnos már apukám nem érhette meg.

(válasz Listvan 1146. hozzászólására)

1147. Manzsu2014. okt. 21. 11:22
Kedves István!Nyugodtan tegezz, ez itt természetes.Bármikor, ha erre jársz szeretettel várunk a klubba.Én nem viszem túlzásba a rejtvényfejést, bár igaz az élbolyban levők között azért már kialakult egy fajta verseny is, de rám nem tud ösztönzően hatni.Mindennap csak annyit fejtek amennyire van időm és főleg kedvem, ez általában napi 5-6 rejtvény.Itt sok minden a szerencsén múlik, ki milyen extrákat kap, azokkal milyen jól tud gazdálkodni.Nekem még 3 éve sikerült elmenni korkedvezménnyel nyugdíjba,ez 2011-ben volt, de 2012 januárjában nálunk is változott a nyugdíjtörvény, és megszűnt ez a lehetőség. Neked is sikeres fejtést, és kellemes kikapcsolódást kívánok. Üdvözlettel Andrea
(válasz Listvan 1146. hozzászólására)

1146. Listvan2014. okt. 21. 09:11

Kedves MANZSU!


Előre is: kösz, hogy azonnal írtál - ugy-e nem baj, ha tegezlek, mert így könnyebb - és ismeretelenül is felajánlottad, hogy szívesen lttok, ha arra járok. Kösz!!!

egyébként:

Az idén el akartam menni kedvezményes nyugdíjba, csak sajnos egy speciális, 2014-ben hozott romániai törvény értelmében - melyet visszamenőleges hatállyal alkalmaztak, ami persze még itt is alkotmány-ellenes - de se baj, itt semmi nem számít, csak dolgozz s aztán menj ki a temetőbe és feküdj be egy előre kiásott gödörbe, hogy a temetésed se kerüljön az állam-pénzébe - nos most éppen perben állok a román-állammal, hát nem tudok hosszabb időre kimenni Szolnokra, ahol él a kisebbik lányunk, a vejem és két aranyos unokánk. De - a remény hal meg utoljára - majd reménylem erre is sor kerül. Majd még fogok jelentkezni, addig is - fejtegetek, amikor van erre időm, mert itt is van egy lányunk 2 unokánkkal, s azokkal is kell fogallakozni.

Még egyszer kösz és további sikeres rejtvényfejtést minden szinten. Majd jelentkezem!!!!



Üdvözlettel,

Listván


1145. Manzsu2014. okt. 20. 10:31
Kedves István! Nálunk Jászapátin ( Szolnoktól 50 km-re) közel 30 éve működik egy rejtvényfejtő klub, 20-25 fővel.Mindenkit nagy szeretettel várunk a tagok sorába.Országos versenyre évente 3-4 alkalommal szoktunk menni, igaz nem csapat kategóriában,hanem egyéni versenyekre.Klubfoglalkozás minden második héten, hétfőn délután van fél 4- fél 6-ig. Tagjaink zöme nyugdíjas.Én nem a klubvezető, csupán alapító tagja vagyok a klubnak, de ha felkeltette érdeklődésed pár mondatom várjuk visszajelzésed.
(válasz Listvan 1144. hozzászólására)

1144. Listvan2014. okt. 20. 08:56

Szeretnék (legalább pót-)tagja lenni valamelyik - mondjuk a szolnoki vagy valamelyik budapesti - rejtvényfejtő csapatnak.

A csíkszeredai erdélyi városban lakok, ma, azaz 2014.10.20-án: szenzációs rejtvénymester(16. színt)vagyok, 137.222. tapasztalati jegyzett-ponttal, 352. rejtvényt fejtettem meg s 394. extrám volt s a 186. vagyok a jegyzett toplistán, 63 éves még dolgozó, jogász.

Várom az ajánlatokat!!!!!

Listván





Facebook ikonKövess minket a Facebookon is, hogy ne maradhass le az oldallal kapcsolatos legújabb hírekről, információkról: Rejtvenyjatek.hu a Facebookon

Minden jog fenntartva © 2024, www.rejtvenyjatek.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info(kukac)rejtvenyjatek.hu | WebMinute Kft.