Agytorna itt és egyebütt

A dolog első részén majdnem túl vagyok tehát, most érzem, hogy jön a neheze, az eladás. Tele van az ország mondvacsinált ügynökökkel, nap mint nap telefonálgatnak, ajánlják magukat, amit én nem tudok ellenőrizni. Ma a lányomat is felhívta egy, mert úgy kell föltenni, hogy mindkettőnk száma ott van, az árát sokallotta. Megtudtam, miért, ugyanis később engem is ugyanaz hívott fel, az árát viszont egyáltalán nem említette, csak magasztalta magát, a cégüket és azt, hogy maximálisan biztonságosak. Szabtam egy kéthetes határidőt, addig remélem, meglesz a lomtalanítás, és teljesen tiszta, üres lesz a lakás, amit elhagytam. Most csak az a kellemetlen, hogy két lakás rezsijét kell fizetnem, amíg el nem adom az enyémet. És most úgy érzem, jobb lenne, ha napokig senki nem telefonálna, nem történne semmi (ki is kapcsolom), de mi van, ha egy valódi vevőt mulasztok el. Van egy barátnőm, aki egekig magasztalt, hogy ilyesmibe fogtam ennyi idősen, de én azt mondom, ha nem teszem meg, amit meg kell tennem, valami mindig mocorog bennem, ami nagyon rontja a lelkiállapotomat. Tehát, ahogy régi karatemesteremtől tanultam, a végsőkig harcolni kell. Azt mondta, minden ütést (még ha az csak imitáció, merthogy általában erről van szó az edzőteremben) úgy adj le, mintha az az utolsó lenne annak a számára, aki megtámadott. Ez lefordítva az emberi lépésekre, azt jelenti, minden percet úgy élj meg, mintha az utolsó lenne. Én úgy érzem, így élek, mert otthon heverészve várhatom a jószerencsét, nem fog rám potyogni. És mivel nagyon erős bennem az érzés elhagyni azt a lakást, amiben 35 évig éltem, méghozzá nagyon rossz emlékekkel, onnan el kell jönni bármi áron. Már most érzem ennek kedvező hatását lelkiekben annak ellenére, hogy párszor még vissza kell mennem lezárni, elvarrni a szálakat.

Ja a csapatot kérdezted. Igen, sokszor az utolsó percben derül ki minden. Ennek az évnek az első versenye úgy kezdődött, hogy faképnél hagyott minket nagyon erős haladónk, akkor beszereztünk egy mestert és egy jelöltet. Harmadikok lettünk, felbuzdultunk, de a következőre a mester nem tudott eljönni, jött egy alkalmi ember, de a rejtvények erősebbek voltak. Utána, a békéscsabain jött a mester, de a nekem jutó rejtvény hibásan adták ki, emiatt megint leégtünk, hiába voltam akkor egyéniben második. A budapesti versenyre megint nem jött el a mester (szálláshiánya volt), így próbáltuk meg hárman az egyre nehezebbnek érzett négy mj feladványt, de én egyre idegesebb voltam, nem bírtam a folyamatos susmogást, megint leégtünk. Mari is mondta, őt is rendkívül zavarja, hogy nem tud végezni a rejtvényével, mert aki végzett a saját könnyebb feladatával, odaáll és hárman is susognak körülötte. Azt mondtuk, abbahagyjuk a csapatolást, ezt kétszer ki is bírtuk, de aztán Mari azzal jött, hogy kérték haladóba negyediknek, mert az addig ott lévő, minket becsapó haladó tőlük is megvált. Nem tudom, tudod-e követni:_) Nekem nem volt senkim, de ez a nővéremet nem érdekelte, elkezdett vadászni. Akkor jöttek a szerencsiek kezdőnek, még sose csinálták, utána beállt a rendezők közül egy kezdő, aki szintén még sose csinálta. Így is elég jó hibaszázalékkal (13 darab) végeztünk, persze az utolsó helyen. De ez a pasas résztvevő hibája volt, aki annyira nem értett semmit, hogy folyton elpofázta, nem tudtam átnézni végül és persze benne maradt a hiba.

Egy kiskunhalasi haladó csapatba utolsó pillanatban derült ki, hogy nem jön egyikük, így megkértek, szálljak be. Beszálltam, elsők lettünk. De az csak egy beugrás volt, úgyhogy most megint itt állok csapat nélkül. Mivel ezekkel a szerencsiekkel máskülönben eléggé megkedveltük egymást, már akkor fölkínálták magukat. Közben a Facebookon kiderült, hogy egy mj nem jön el az egyik mj csapatba, de azok, akik még benne vannak, nem kértek föl, pedig kiírtam az oldalra igényemet. Nyilván már találtak maguknak embert. De hát majd meglátjuk még, végül is egy jó játék. Mert ha a nővérem nem megy bele abba a csapatba, amiben a múltkor harmadik helyen végeztek, nem tudnánk mit csinálni, két mj nem lehet egy csapatban haladó, viszont a mj rejtvények jóval nehezebbek, képtelenség kettőt megcsinálni annyi idő alatt.

Képben vagy? egyáltalán nem idegeskedem emiatt, lesz ami lesz, illetve ha nem lesz, legalább hazajövök, még az is lehet, hogy a szállásra se megyek el. Végül is Mari akarta annyira.

Szia Isabel!

Ilyen nagy munka után amiben Te vagy ( voltál) kell egy kis pihenés. Ami még nem került a helyére az is majd egyszer csak oda kerül. Pihenj, fejtegess, készülj a hétvégére! Mi is szeretnénk menni, igaz még nem kaptam erre vonatkozóan semmi jelzést a fő "szervezőnktől." Olvastam, hogy csapatot keresel, sokszor a helyszínen derül csak ki, hová kell még ember. A nővéred nem jön most?

Hú, de régen voltam itt! szia mindenkinek.

Xena, sajnálom, és remélem, hogy jól vagy. Kis barátunk ki tudja, hol van, úgy tűnik, kis társaságunk marad, ahogy volt, de ez nem baj.

Hullafáradt vagyok, ráadásul úgy fáj a térdkalácsom a sok rohangálástól-cipekedéstől, hogy most újra szednem kell porcfolyadéképítőt.

Megpróbálok kicsit fejteni, pedig jó lenne már mindennek a helyét tudni, de nem vagyok képes másra, mint ücsörögni, feküdni.

Remélem, Manzsu, találkozunk hétvégén! ha olvastad esetleg a Face-n, jelenleg megint nincs csapatom, mostanság teljes káosz van. Múltkori csapatban csak meghívott "szamár" voltam, ismeritek a közmondást: ha ló nincs. Most, ha nem történik egyéb, két kezdőre számíthatok Szerencsen, de ha nem lesznek olyan könnyűek a rejtvények, mint Halason, nagyon le fogunk égni. Ami nem baj, lényeg, hogy ne hétfőtől legyen lomtalanítás, mert akkor viszont már szombaton hazajövök. Ugyanis tömérdek cucc vár lehordásra, és holnap ugyan lányomék megint elvisznek sok mindent, de csak amit ők is hasznosíthatnak. Hiába, sok az a 20 négyzetméter különbség a két lakás között.

Szia Isabel! Nem irigyellek, tudom milyen nagy munka egy költözködés. Egyszer azért minden a helyére kerül és akkor már nagyon fogod magad érezni az új helyen.

Láttam a képeket, nagyon ügyesek voltatok, hogy megszereztétek az első helyet.

Én is szeretnék csapatba versenyezni ( persze csak haladóba) de közülünk senki nem vállalja az ott alvást, a két napos versenyt. Valamikor régen mi is ott maradtunk, de azok akikkel együtt jártunk már nem versenyeznek és sajnos olyan is van, aki már nincs közöttünk.

Az egyéni eredményed is nagyon jó.Ez így szokott lenni, ha könnyebb a rejtvény, akkor 1-2 hibával is tízen valahányadik az ember.

Az eladás sok gonddal jár, én is szoktam árulni. A gyerekeim hozzák a megunt dolgaikat, én felteszem és örülök, ha egy kis zsebpénz kerül belőle az unokáimnak.Futár nem lett volna olcsóbb, mint a posta? Én szoktam igénybe venni őket is, mindig mérlegelem mi a leggazdaságosabb a vásárlónak.

Jó munkát és kitartást kívánok Neked az elkövetkező napokhoz!

szia Manzsu, egyelőre mérgezett egeret játszom, ide-oda kell futkároznom. Ez jó is, mert lefoglal, rossz is, mert nem mennek azért olyan könnyen a dolgok.

Nemrég tették föl a fotót a vasárnapi csapatverseny eredményéről, két haladóval és egy kezdővel uraltuk a mezőnyt. Nagyon okosok mind, és haza is hoztak, úgyhogy nagyon jól végződött.

A szombati kevésbé, 2 hibával a 14. lettem, azt hiszem, beszéltük is kint a jász polgármestereddel, aki úgy tűnik, nagyon beleszeretett a versenyzésbe. Ez persze a saját kategóriámban volt, és nem volt nagyon nehéz. Ha jobban odafigyelek, talán ez a két hiba sem jött volna létre. Nagyon kellemetlen volt Marinak az utolsó előtti hely, ugyan csak 5 hibája volt, míg az utolsónak valami száz. Óriási ugrás, utána gyakorlatilag csak az idő számított, mikor ki adja be. Én úgy éreztem, hamar adtam be, aztán kiderült, hogy nem, viszont aki elsőnek adta be, jól elkapkodta és utánam végzett, 3 hibával.

Most nem tudom, a nyolc nap az itteni netlemondással ma ér véget-e vagy a holnap még beleszámít, meglátjuk. Azért fejtek még kicsit éjjelig, aztán ki tudja. Az is lehet, hogy Digi úr már holnap beállít, mindenesetre ha reggel még nem szólnak, hogy jönnek és "itthon" lesz netem, csak később megyek "haza", ott kicsit még nagy a felfordulás. Bele sem akarok gondolni, mi mindent kell még csinálnom, mindig az aktuális lépést teszem meg, amikor kell. Eladogatok sok dolgot, vagy sikerül vagy nem. Jól megszívtam egy bambusz virágtartóval, ami alig volt több egy kilónál, de széles, nem volt hozzá doboz, borzasztó nehezen tudtam becsomagolni. Ráadásul törékenyként kellett föladni, háromezer forint. Ahhoz képest, hogy ezerért adtam el a vaterán, nem jártam jól a sok macerával, inkább tartottam volna meg. De a lányom kínai bérlői hagyták ott, nem fűzött hozzá remény, csak dőlt össze-vissza. Ott egyébként nemigen fogok növényeket tartani, egy embermagasságú mű diffenbachiát egy ezeket megelőző lakó hagyta ott (mindenki ott hagy valamit) is eladtam már, még nem jött érte a vevő. Hát, nem könnyű!

Szia Zalanakobor!

Köszönöm érdeklődésed. Az előző versenyen minden összejött 0 hibával első lettem. A mezőny általában 30 fő kategóriánként. Most nem jött ennyire össze, 4 hibával 11. lettem. Ebből volt egy betűelírás, egy becézett férfinév, ami "ez" is "az" is lehet. Hát nem "ez" lett. A másik két hibám csak tipp volt, ami nem jött be.

Amúgy az országos listán 2. helyen állok ( álltam, mert minden verseny után változik),150 körüli indulóból.

Isabel majd elmeséli az ő eredményét is,annyit, hogy szépen szerepelt, nagyon kevés hibával.

Hali mindenkinek! egyszerűen nem jutok hozzá a géphez, annyi a meló. Most pedig dühöngök, mert a Mi az a capoiera? című rejtvényt én fejthettem volna meg másodszorra 100-asra, de nem az említett g-nél hibáztam. Persze a rejtvény hosszúkás...

Isabel és Manzsu, milyen eredményekkel jöttetek haza a hétvégén? nagyon kíváncsi lennék, persze csak egy kis ideig tudok itt lenni, ha addig beszámolnátok. Persze később is elolvashatom.

Kedves Xena,

lehet hogy ha nem ezt a nevet választod, hanem azt, hogy rejtvénybarát, talán szerencsésebb lennél! ahogy mondják, már-már a gép is ember, és nem szereti az idegeneket:-)