Rejtvényjáték kávéház

Még ahhoz a praktikához is folyamodtam, hogy: nem ennél csak egy kanállal, az anyu kedvéért? Ha elfogadja, akkor jön az apu, mama, papa...végére hagyom, akit a legjobban szeret. Néha még ők mondják, hogy ki maradt ki. :)

Amikor én voltam nagybeteg gyerekként és a kórházban voltam lesoványodva, legyengülve, anyukám így tudott megetetni pár kanál étellel minden nap.

Ez nem rossz politika, Pepita! :)

Ma már nem válogatósak az ikrek, de volt egy idő - 3-4 éves korukban -, amikor imádkozni kellett egy-egy új íz elfogadtatásáért.

Az imént néztem meg: az óbudai Kerék Vendéglő valami csoda folytán még mindig él és virul, de a békacomb már nincs a menüben...

Kár!

Itthon nem szokam békacombot csinálni, mert nagyon macerás, de legközelebb elkérem a séftől a receptet, nem egy ördöngősség.

Nem ajánlom azonban azoknak, akiknek magas a koleszterin-szintje, mert kuruttyoló barátunk - a petrezselymen és a fokhagymán kívül a vajban is "úszik"...

A kagyló, az más, azt még ma is sikszor csinálunk, mindenki szereti, és egészségesebb is.

Míg a gyerekek kicsik voltak, jóformán minden évben Bretagne-ban nyaraltunk, a breton és a normandiai kagyló a legfinomabb.

A fokhagymán, petrezselymen és a tejfölön vagy tejszínen kívül egy nagy pohár fehérbort, hagymát, babérlevelet és kakukkfüvet (thym) is teszek bele. Ahogy mondod, Sutyik, ez csak az igazi nyam-nyam!

Békacomb sok petrezselyemmel és fokhagymával? Biztatóan hangzik, kérem szépen a receptet.

A békacombot rántott formában ettem, egri kölyökkoromban. Akkor még nem volt delikát kaja.

A sok petrezselyemről és fokhagymáról, ha még tejszín is járul hozzá, a herkentyűk közül a kagyló jut eszembe. Biztosan más a frissből készült, de a nálunk kapható mirelit fekete kagylóból is nyam-nyam.

Amikor a gyerek nem akar megenni valami finomat, azt szoktam mondani, hogy "nem is tudod, hogy milyen jó! Ha megkóstolod és még kérsz, nem fogok adni".

Most Te mondhatod nekünk, ugyanezt. :)

A Belgrád rkp-n volt egy halászcsárda, éppen amikor rászántam magam egy békacombos vacsira, - nem volt nyitva. Ez még a 70-es évek elején volt.

Nagynéném közel hatvan évig élt Franciaországban, de - ahogy mondogatta -, a gyomra magyar maradt.

A csigát és a békát - sok minden egyéb tengeri herkentyűvel együtt - azonban ő is imádta.

Én meg lánykoromban képes voltam kivillamosozni a barátaimmal az óbudai Kerék Étterembe, ahol rántott békacombot lehetett enni.

Itt 10-12 km.-re tőlünk van egy "restaurante", ahol naponta frissen "halászott" békát lehet kapni, ez azért más ám, mint a fagyasztott, mélyhűtött vacak, amit ma a boltokban lehet kapni!

Ha nem hiszitek el, hogy finom és omlós volt, kérdezzétek meg Kócost (akinek persze le kellett szedni a húst a csontokról), vagy a takonypócoktól, akik alig tudtak fölkelni az asztal mellől- és alól, úgy belaktak! :))

Optikailag. Ez nagyon tetszik. :D

Valahogy én is így vagyok vele. Fiatalon még ettem volna mindenfélét, de ma már nem megy. Csak a hagyományos magyar konyha. A megszokás nagy úr, pedig biztosan vannak más finomságok is. :)

Ki szereti a békacombot sok-sok petrezselyemmel és sok-sok fokhagymával?

Na ki?

Olyan sok lehetőség van átok kizárására, hogy erről meg is feledkeztem. :D

Sajna nincsenek új extrák, így nekem tényleg hasznavehetetlen. :(

Csak órák múlva, esetleg holnap kerül ki a piacra.

Azért van kevés és gyenge extra az aukción, mert egyáltalán nem ösztönöz bennünket, hogy feltegyünk.

Ritkán jön olyan extra és inkább csak fölöslegesként eldobjuk. :(

Az imént jól mulattam egy rejtvényen. Még csak nem is gyerekszáj volt, hanem állat kategória.

"Régen azt hitték, hogy a zsiráf két állat KERESZTEZŐDÉSÉBŐL jött létre." :D

Örülök, hogy hasznosítod a fórumban leírt ötleteket. :) Én is bogarászós típus vagyok és ha időm engedi, utánajárok a dolgoknak.

Nem a 100 % hiánya miatt, hanem a probléma megoldó képességem űz. ;)

Ilyenkor adunk hálát a sorsnak, hogy megértük. Sajnos nem mindenki, de gondolatainkban, a lelkünkben velünk vannak ők is.

Nem voltak nagyszüleim, mert korán meghaltak, - ezt gyerekként még nem hiányoltam, fel sem fogtam - de felnőtt fejjel annál inkább tudom, hogy mekkora veszteség ért.