Rejtvényjáték kávéház

Nem is a történés miatt olvasom újra és újra, hanem a költőiséggel nem tudok eltelni: a jelzők, az alliteráció,a szavakkal való festés, a leíró kifejezések, az igék különlegessége - szimmantott és nyítt és nyögött. És a három pont mögé rejtett durva történés... Csodálatos.

Amit leír, az faluhelyen mindennapos dolog volt, az élet velejárója, az állomány létszámának egyszerű szabályozása.Nem voltak házi kedvencek. Szolgálták a gazdát, nem jöttek az állatvédők az érdekükben. Keveseknek jutott eszébe egy anyakutyáról,hogy mit érezhet,hogy "kölykének nézte a holdat", hogy "szeme arany csillagait". Csak egy érzékeny költőnek.Egyszerűen csodálatos műfordítás.

Más is volt kötelező, mégsem utáltuk annyira. A probléma szerintem inkább az volt, hogy a "kényszer orosztanárok" akaratlanul is továbbították nekünk saját utálatukat.

Emlékszem, amikor 5. osztályban kezdtük tanulni az oroszt, tanárnőnk egy leckével járt előttünk. (És ez még a kisebbik baj volt. SzMK (szülői munkaközösség) kiharcolta a tanerő lecserélését. Az új nyelvtanárnő német volt. A Lomonoszovon tanult, diplomázott. Ott ismerkedett meg egy magyar sráccal. Házasság és Magyarország, az NDK-ba való hazatérés helyett.

Bármilyen idegen nyelvet meg lehet tanulni = szavak, nyelvtan, stb. De csak akkor tied az a nyelv, ha a kultúráján, emberein keresztül is megismered. Ennek a "tantónéninek" sikerült minden tanulójával megszerettetnie az orosz nyelvet. A középiskolai, egyetemi tanároknak nálam nem sikerült a tőle kapott alapokat elrontaniuk. Utána úgy hozta az élet, hogy a véremben amúgy is csörgedező szláv beütés mellé kaptam orosz családtagot is.

Kapás Géza fordítása valóban 100-as. (bár nekem a piros szó nem igazán tetszik.)

Igen, láttam az orosz eredetit, de sajnos nem tudok mit kezdeni vele. :-(

Nyilván nem vagyok egyedül ezzel, de - bár több, mint nyolc évig "tanultam" az oroszt -, azon kívül, hogy el tudom olvasni, nem sokat értek belőle.

Utáltuk, mert kötelező volt. A latin, mint választott, sőt az ógörög, mint külön tanult nyelv mindig sokkal jobban ment.

Az az igazság, hogy orosz tanáraink sem tudtak sokkal többet, mint mi.

Tisztelet a kivételnek, mert az orosz irodalom és zeneművészet gyönyörű. Kár, hogy ennyi időt elvesztegetve sem értek hozzá jobban.

Ha ismered Julianna az orosz nyelv rejtelmeit, úgy is fent van a net-en, meg mások "átültetései" is, de oroszul olvasva nem tudom megítélni a szépségét. De Képes Géza fordítása remekmű. Itt még az is beszédes , amit ki sem mond. S a költői eszközei (mint akinek kötődő kéz kenyér helyett követ hajít...), minden évben előveszem, de nem tudok betelni vele.

Ilyen kutyások, mint mi, még inkább átérezzük , hogy talán a kutyáknak is vannak emberei érzései. Bár ki tudja? Élnek, s megélik, ami történik velük.

Úristen, Klári, én ettől a verstől - nem túlzok! - elsírtam magamat...

Még most is a hideg futkos a hátamon!

Nem tudom, milyen lehet az eredeti, de a fordítás... Fantasztikus!

Pontosan erről van szó.

Számtalan olyan kifejezés, szójáték, szó, szinonima vagy nyelvfordulat létezik, amelyeknek "szó szeint" semmi értelme nem lenne.

És ha egy-egy novella, vers vagy egyéb a másik nyelvben a ritmus vagy az érthetőség miatt kicsit megváltozik, az teljesen normális. De a nyelvezetet, a stílust, a kor és az író hangulatát a fordításnak tükröznie kell.

Ezért hívják ezt műfordításnak.

Szerencsére világéletemben irodalmi beállítottságú voltam. :)

Weöres Sándor sok-sok európai gyermekverset, gyermekdalt ültetett át magyar nyelvre, amelyek így, fordításban is remekek. Volt alkalmam egyszer személyesen is kérdezni Tőle, hogy mennyire hű fordítások ezek? Ő is azt mondta, hogy igyekszik a zeneiséget, ritmust, hangulatot megőrizni, de ha az eredetiben pl meggy van, akkor nyugodtan ír magyarul cseresznyét, ha a kompozíció úgy kívánja.

Nagyon élvezem egyébként, ha olyanra akadok,amikor egyetlen versnek több fordítója is

van.A fordítás művészet, s néha jobb, mint az eredeti.

Úgy megismerném eredetiben Jeszenyin: A kutya című versét, Képes Géza fordítása annyira szívhez szóló. Vajon oroszul is?

Nem, szószerinti fordítás nem létezik.

A szövegek "franciásításán" kívül vissza kell adni a kort, a hangulatot, a stílust, a nyelvezetet stb.

Ha a megadott link nem működik, könnyebben rátalálsz a könyvre, ha beírod a Google-be:

Attila József: Aimez-moi (Szeressetek engem).

Ha már viccek! :)

Váratlanul hazamegy a férj és a feleségét meztelenül találja. Kérdőre vonja az asszonyt, aki rátámad, hogy nincs egy jó ruhája sem, ne csodálkozzon, hogy nem tud mit felvenni.

A férj kinyitja a szekrényt és sorban mutogatja: - Látod? Ez is ruha, ez is ruha, ez is ruha, szervusz Gyula!

Gondoltam, hogy nem eléggé érthető, de azt hallani kellett volna! Leírni nem lehet.

Általában kifelé fújjuk a levegőt a szavak kiejtésekor, de az említett esetben ez nem így volt teljesen. Már akkor is képtelen lettem volna utánozni. A vers ritmusa, hangulata és a szenvedélyes előadásmód magával ragadott. Akkor szó volt róla, hogy milyen nyelvjárás, de azt már elfelejtettem.

Ugyan azt a verset mondta el kétféle hanghordozásban.

Köszönöm, Anoli, de nem erről van szó. Julianna megadta ezt a webcímet (József Attila félrefordításával kapcsolatban): [link]

3&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0CAYQ_AUoAWoVChMI8syBj6WVxwIVB2kUCh3Kag

pX#imgrc=uurWCYKBgL1v3M%3A. Itt vesztem el.

Ez a gyönyörű Ady vers megtetszett valakinek, és lefordította németre.

Jött egy másik fordító neki is megtetszett a német szövegű vers /talán többnek is, mindegyik változtatott rajta valamit/ s mire ez a többször átalakított verset újból magyarra fordították, lett belőle a "Herz-féle szalámiban....stb.

Nekem egy vicc ugrott be:

A székely gyerek az apjával ténykedik az erdőben. Kutyaordító hideg van. A székely huhogva melengeti a tenyerét. Mit csinál édsapám? Melegítem a tenyeremet.

Bemennek a kunyhóba, levest főznek, az asztalnál a székely fújja a levest a kanalában. És most mit csinál édsapám? Hűtöm a levest.

- Csoda egy p.fája van magának édsapám. Egyszer meleget, egyszer hideget enged ki belőle?

A gugli-t idézőjelben írtam. A tényleges menet tehát az, hogy előszőr készül egy szószerinti fordítás, utána pedig egy költő rímbe önti?

A Karinthy versnél mindkét lépcső Te voltál, ugye?

Hogy miket nem juttatsz az eszembe! :)

Fiatalkoromban egy asztaltársaságnál, a barátom bírta a francia nyelvet és annak változatait. Arról beszélt, hogy van amikor fújják a levegőt és van, amikor szívják. Ezt egy francia verssel példázta és nagyon tetszett. Érdekes volt. Nem tudom elég érthetően írtam-e?