Rejtvényjáték kávéház

Volt nekem egy nagyfiam is, nemcsak egy neveltlányom...

Otthagyta őket az anyjuk, mikor még kicsik voltak, elment Braziliába, ott is halt meg. És a "nagymamától" - mert az én mértékeim szerint nem volt az -, magunkhoz vettük őket, mikor férjhezmentem.

Még az emléke is fáj. Magyarországon ütötte el egy részeg sofőr Pápa mellett, két hónappal az esküvője előtt...

Hogy mik nem jutnak az eszedbe! :) Volt olyan is, sőt talán még ma is akad. :(

Nekem viszont nem jut az eszembe, hogy hova a csudába tettem el a kis bilimet. Szép fehér, zománcos, régi darab és éppen jó lenne az unokámnak, amikor itt van. Biztosan az ördög ül rajta. :)

Nálunk is szaporodik a család, és nálunk is egy kisfiúval.

Nevelt lányom augusztusra várja a babát, és már felkért keresztanyának. Mondtam neki, hogy válasszon fiatalabbat és közelebbit (Londonban élnek), de hallani sem akar róla. Igazán megható... :)

Így leszek harmadszor is keresztanya, egy kis Philippe-Olivier kereszt- és nagyanyja! :)

Örülök, hogy "látlak"!

Őszintén gratulálok az új jövevényhez! :))))

Jaj de jó, hogy kimentettél. :)

Néha annyit fecsegek és nézelődök erre-arra, hogy már nem marad időm fejtésre, s alig van új rejtvény.

Itthon a két kislány unoka, a harmadik kislányra ma délután mentünk vigyázni, mert a szokásos orvosi vizsgálatra mentek a gyerekeim a negyedikkel. Megsúgom, kisfiú lesz. :D

Maria, köszönöm kedves szavaidat!

Az a helyzet, hogy egy közeli rokonunk - Isten nyugosztalja - még '56-ban kijött szerencsét próbálni, és sikerült neki. Így ki tudta hozatni jóformán az egész családot '75-ben, aztán itt mindannyian új életet kezdtünk, ki több, ki kevesebb szerencsével. De mindig segítettük egymást, ebben volt az erőnk...

Pepita, csak nincs valami baj?

Nem akarok "beletaposni a magánszférádba" (ahogy itt olvastam), de ahogy látom, két napja nem fejtesz...

Itt a hőség kezd komolyan fárasztó lenni, talán Nálad is ez a probléma?

Hát a "felemelő" talán kicsit fennkölt (de szép!) szó lenne, de nagyon jó kedvem kerekedett tőle.

A lányom, aki nem is ismeri olyan jól ennek a zenének a jelentősgét, rögtön telefonált, hogy azt nézem-e?

Annál is inkább, mert valamival később Brahms Magyar Táncok-ja is elhangzott. Nagyon szép este és gyönyörű koncert volt!

Ilyenkor is érzem, mennyire hiányzik a férjem, aki - bár francia volt -, pontosan ismerte a történelmet, és nagy zenerajongó volt...

Köszönjük!

igen, én is észrevettem tegnap este (vagy inkább éjjel), de már késő volt ahhoz, hogy írjak.

Nem tudom, az "ismételten" szó jó-e ide, nem lenne jobb az ismét (újra, megint stb.)? :))

Nem jár errefelé, de jól van - hogy úgy mondjam - alkotói szabadságon van és persze pecázik is. :)

Nem is csodálom, mert új rejtvények szinte nincsenek is.

Gondoltam, hogy beugrik egy percre, - de még nem tette meg - és remélem nem haragszik, hogy helyette adom az "életjelet". :)

Le a kalappal. :) Találkoztam olyan emberrel, aki pár éve ment külföldre és már töri a magyart.

Egyik barátom 15 évet élt az USA-ban, és hazatelepült tökéletes magyarsággal. Itthon üzletet nyitott. Egy alkalommal belépett egy jólszituált úr az üzletébe, aki tört magyarsággal, angol kiejtéssel kezdett el beszélni. A barátom áttért angol nyelvre, mert azt hitte, hogy angol anyanyelvű az ügyfél. Ám jelezte a delikvens, hogy nyugodtan beszéljen magyarul, mert ő magyar és "érteni magyar". :-O

Nem, nincs honvágyam, hiszen közel negyven éve élek itt, egész családommal együtt jöttem ki, mert így hozta a sors.

Ma már a magyar családból csak én vagyok még meg, mindenki más francia.

A múlt évig sokat jártam Magyarországon, tulajdonképpen az utolsó húsz évbem minimum kétszer mentem évente, kiadókkal és egyéb fordítási-szinkronos lehetőségekről tárgyalni, és a régi barátaimtól a negyven év és a távolság sem választott el. Ma is járkálunk egymáshoz.

Akkoriban így tűnt jónak, de később sem bántam meg soha ezt a lépést.

Ha a mai helyzetet látom, azt érzem, hogy tettem annyit Magyarországért, mint más, ha a magyar irodalom- és egyéb cikkek vagy filmek terjesztését valaki fontosnak tartja!