Rejtvényjáték kávéház

Sajnos, én olyan vagyok, hogy hívás nélkül sehova nem megyek, márpedig lányom élettársának családja kezdettől nem hívott hozzájuk. Nyolc éve pedig olyasmi történt, ami miatt már az élettárssal is kerüljük egymást. Mert ott még nem tartok, hogy én kérjek bocsánatot egy nemtörődöm alaktól, aki engem úgy kezelt, ahogy.

Most kicsit ideges vagyok, pedig már régen leszoktam a "gyerekek" miatti aggódásról. Reggel fél 8-kor még írt a lányom, hogy holnap el kéne hoznom Jázmint (már örültem), de majd telefonál még ma, hogyan legyen.

Nem volt bérletszelvényem, mert csak attól a naptól veszek, amelyen már utaznom kell. Délután 2-kor fölhívtam, tudja-e már, mi legyen. Azt mondta, elment a magzatvize, a klinikán van, infúzión. És hogy majd hív.

Miután Jázmint három óra alatt világra hozta, most már kicsit ideges vagyok. A kórházat és őt is hiába hívom, előbbi nem tud semmit, ő meg nem veszi föl.

Bocsánat, hogy negatív vagyok, Pepita majd rámszól.

A költői kényszer az már csak ilyen. Nem lehet megállítani, ha jön. :)

Kedves kép.

Most még a főzésről. Én mindig "odaálltam" magamnak is főzni, de az idén valahogy minden marad, ezek a rejtvények teljesen elveszik az időt:-(

Levest szinte soha nem eszem, a paradicsomleves kivételével, amiből viszont egyszerre két tányérral. Mostanában chilit is szórok bele és ha van itthon reszelhető sajt, azt is ráreszelek. Ezt a lányom csinálta először.

Akkor van leves, ha a "gyerekek" jönnek. És naná, hogy húsleves. Érdekes, hogy amíg a fiúk be nem jöttek anno, a lányok hajlottak az egészséges étkezésre váltani, ahogyan én is. Aztán mindegyik olyan pasira talált, aki képtelen megválni a "mindegy mi, csak hús meg hús, ráadásul krumplival, tésztával, sok fűszerrel". Jó, hát mi is eszünk húst, de ők csak pörköltet, rántott húst, sült húst. Ezzel vége. Úgyhogy ha jönnek, én is kénytelen vagyok húslevest cérnával. Húsvétkor megtréfáltam őket, csakazértis zöld leves volt (spárga), hősiesen megették, no ezt meg az unokám nem ette. Ő egyébként is csak sült krumplit eszik, na és a húslevest azért megeszi.

Kedves varnyuszabo!

én úgy éreztem, szabad... vagyis úgy tanultam.

Gyönyörű ez a karácsonyfa-vers, eredetiben meg is jelent.

Én fogom a szentestét egyedül tölteni, de sosem unatkozom. A "népem" nélkül, akiket nem nagyon érdekel a karácsony háttere, legalább belefeledkezhetek. Volt már néhány karácsony estém, zokogós, de nem attól, hogy egyedül töltöttem, hanem a filmektől. Jól is esik kibömbölni magamat a sok szenvedés láttán, mert amúgy nem vagyok siratós.

Ha lenne nyomtatóm, ki is nyomtatnám ezt a versedet és kiakasztanám ide valahova.

Az igaz, hogy szomorú, - és ehhez nem is kell feltétlenül egyedül lenni, - de a régi karácsonyok emlékei szépek és jó rájuk emlékezni.

Köszi a verset. :)

Kedves Isabel!

A Szindbád nem szabadvers, ezzel együtt köszönöm a barátságoktokat, ezzel együtt jól estek a szép szavak. Reménylem, hogy "eredetiben" tehát a fenyőfa-formában jelennek meg az alábbi, inkább a szentestét egyedül töltőknek szóló szavaim:

Magányos karácsony

M

i

d

ő

n

az óra

üt, leszáll

a nagy fehér

karácsony,

s mint színezüst medál,

az út menti fákon

a jégcsapok úgy ragyognak.

Benn

csönd van, félhomály.

Nem kopogtat rád az Ünnep –

tán öltözik, tán csengettyűre vár, meglehet,

hogy szünnapot tart, vagy mint költöző madár,

jobb tájakra röppen.

S az öncsalás miatt, míg állsz a fánál,

valódi könnyet ejtesz, mintha

r

á-

találnál . . .

Szerencsém, hogy jól főznek és változatosan, s annyit, hogy vacsorára is marad. Hétfőn és pénteken tésztanap, vagy hal. A többi napokon sovány hús körettel, vagy főzelékkel. A levesek is változatosak. Krémlevesek, hús, gulyás, borsó, bab, zöldség, lebbencs, gyümölcsleves. Nálam lényeges, hogy délben, időre ebéd legyen, mert cukros a párom.

Mosogatásból van éppen elég, hiszen át kell rakni az ételeket, és még az ételhordókat is frissen kell elmosni, hogy ne vegye át a szagokat.

Régebben csak hétköznapra rendeltem, hétvégén főztem. Az nagyon jó volt, mert élveztem a hétvégi főzést és a saját főztömet. Amióta anyósom, és anyukám is ideköltözött, le kellett mondanom róla. (Anyósom sajnos már nincs.)

Nagyon hiányzik a saját főztöm, de visszaszokni a hétvégi főzéshez már nehezebb.

Tegnap azért nekiálltam egy csuszának, mert anyukámnak nem izlett a vargabéles. Nagyon vaníliás volt és ő sokkal válogatósabb, mint mi.

Karácsonyra főzök a gyerekeknek, de mi a hozottat esszük.

Korán érő típus vagyok, ahogyan nehéz sorsú családokban szoktak a gyerekek. Más tekintetben azonban még mindig nem értem meg.

Ami a fiúkat illeti, azokkal elég hamar szórakoztam. Ez is attól van, hogy ha otthon nincs elég sikerélményed, keresel másutt. Sajnos, családunkban ez is elég elterjedt szokás volt, az ilyenekből fakadó sok tragédiával.

Jó reggelt mindenkinek! ma megint fura a kedvem. Amíg le nem ülök és meg nem nyitom ezt az oldalt, semmit nem bírok csinálni. Nem kéne ennyi ideig aludni, mert azt figyeltem meg, hogy ha reggel visszafekszem, mindig valami bődületesen negatív álmom van. Bizonyára a tudat alatti féltéstől van, ami régen is általános volt nálam. Néhány évre sikerült magamból ezt kitoloncolni, de most kezd visszatérni.

De ha van, aki ilyenkor hozzám "szól", jelentősen javít az állapotomon. Tegnap este sikeresen bekevertem a mézest, egy kiló lisztből. Ma, ezen a borús napon, amikor úgysincs kedvem kifelé menni, szépen meg is sütögetek.

De később utolértél! :)

10 évesen még én is babáztam.