Agytorna itt és egyebütt

Szia Manzsu, azért nagyon fárasztó volt, viszont megismertem közelebbről a siófokiakat, akiket eddig is, Mari rejtvényklubjából. Meg régebbről is, hiszen sokat jártam lenn, kb. 40 éve, óriási szerencsémre, mivel nővérem ott lakik a központban.

Ma délután nagy sikerélményem volt, bár az időt pontosan nem számoltam, de sikerült egy teljesen kevertet megfejtenem. Igaz, annyira nem volt nehéz. Nagyon kevés rejtvényt találtam E.I.-től, akinek a kreálmányain fogunk a hétvégén dolgozni.

Igen, élvezettel olvastam a blogodat. Pepitáról január óta semmi hírem nincs. Nekem is hiányzik.

Most a kertem rendbetétele nagyon leköt, azonkívűl népimádó vagyok. Tehát ide a géphez nem szívesen ülök. Még a rejtvényt is hanyagolom. Majd, ha esik az eső.

Kedves Raziel, igazán aranyos vagy. Nekem a horoszkópomban van az íráskényszer (sőt a beszédkényszer is), de asztrológiával nem foglak benneteket untatni.

Igazából azért nem adtam meg eddig a weboldalam címét, mert amelyek ott vannak föltéve, azokat még nem árt egy kicsit cizellálni. De a blogomat szívesen ajánlom, ugyanis az inkább napló, merthogy a blog = napló. Most például beleírtam, hol jártam a múlt héten. Vannak benne filozofikus fejtegetések is persze, rosszabb lelki időszakaimból. Ennek a címe: www.hogyizlikanyugdij.blogspot.com

Nagyon kedves lennél, ha ott is jeleznéd, hogy olvastál (nem kell hozzá regisztrálni sem (a Google-kapuhoz kötött). Imádom a visszajelzéseket, sajnos, szűkében vagyok. Olvasnak ugyan, de nem írnak be. Pár éve Maria és egy Pepita nevű hölgy hozzászólt néha, de azóta hosszú szünet.

Szerintem nézegess benne vissza, mert vannak, ha nem is profi, de érdekes írások, ugyanis én sokfelé jártam és szinte mindenről írtam.

Folytatása az előzőnek, ugyanis nem fogadta be a rendszer. Elismerem, teljesen más téma, azonban azt is jelzem, ilyen többé nem lesz! Még egyszer, tovább lehet lapozni, de most nem érek rá nyirbálni, kinek mi jön le belőle, azt élvezze. Mi, vagyis én, élveztük!

***

Több példát nem akar a negyven ember beadni, így Jó barát a saját és a felesége mátrixát veti össze, kettejük középidejének kiszámításával, hogy levezethesse, mennyiben volt neki karmikus ez, mennyire és miért alkalmas a családalapításra. Ugyanezt én is megcsinálom a férjemmel, de ott vagyok, ahol a part szakad, mondaná nagypapa vagy Miska bácsi.

Jönnek az élvezetesebb elemzések. Szaddám. Miből látszik, hogy meg fog halni, és mikor feltételezett? (2004 áprilisában fogták el, föl akarják akasztani, legalábbis Jó barát szerint). Most 68 éves, mátrixának középső része üres átlója az éberséget szünteti meg. Hm. (Tényleg, fölakasztották? én nem is figyeltem azóta, ha tud valaki valamit, írja meg.)

Jó barátnak a kómás gyerekkel nem válik be a jóslata. Azt javasolta, hogy x időben vegyék le a gépről a gyereket, mert akkor lesz ugyanaz a rezgése, de szegény srác sokkal előbb meghalt.

(Levél Zójának)

Ma a betegséget filéztük ki. Miképp jelzi a mátrix a test torzulásait. Előző életekből áthozott deformációk. Mátrix rajzolásnál valaki rákérdez, miért a jobb agyfélteke a bal oldal, erre Jó teljesen belezavarodik. Rosszul mondta, utána csinálta, de akkor meg begorombul, hogy frászt, dehogy, hát hogy is van… Fej, tor, potroh, szív, mert az a bal oldalon van. Most itt hülyén néz ki leírva, lényeg, ahogy a kronobiológiában, átkapcsolás vagy mi a bánat van a nyaknál.

Aztán folyt. A betegség mint fizikai dolog, túl sok 7-es önpusztító hajlam. A hangsúlyos 7-es az idegrendszert túl magas rezgésszintre állítja. 7, 8, 9 az utolsó szakasza az életnek. Már ha van. Élete utolsó szakaszában történnek dolgok, azonkívül meg is halhat (nyomaték a hat – nem biztos ám, hogy meghal, de van rá esély. Vicces, mindenki élete utolsó szakaszában hal meg – ezt most én teszem hozzá, ott mindenki bedől. Kevés ember, aki élete első szakaszában meghal, a többi szakaszban ezek szerint nem él…)

Életének első szakasza helyett van utolsó szakasza. Ez ugye világos? – kérdi Jó barát. Nem – nem?? még egyszer, de most utoljára! Az első 25 éves szakasza ha azonos az utolsóval, azok a katarzisok zajlanak le gyerekkorban, ami ráért volna felnőtten. (Mi? ezt Jó se értette.) … Szóval értitek, ugye? aki nem, jöjjön a rendelésemre tízezerért. Itt vége az előadásnak, abbahagyva jó Jó barát-szokás szerint. (Zója és többen el is mentek, aztán dühöngtek, hogy húsz perc után perkálhatták a pénzt.)

Ebédszünet után F. Miklóst elemezzük, 2 db 7-essel, ami hangsúlyosan jelzi. Mit? 8-as akkor általános rezgés, ha nem a születési számaiból jött. Mert akkor nem ez. 25 éves volt = ez is 7-es. 4, 5, 6 hiánya: szülői szerep megtapasztalása nem kötelező. (Már úgyis mindegy szegénynek.) Azt mondták, rejtett szívbetegség. Látszik ilyen a mátrixban? A 2-es a törzs jobb oldala. A szívet a 8-as jelzi. (Első órán nem az 5-ös volt?)

A 2-es (itt) miképpen játszhat szerepet? A kóborságától hangsúlyos. Ezt én mondtam, jelentkezés nélkül, közbevágva, ahogy annak idején föciórán, csak Jó nem küld ki a folyosóra, mint Jőke. Jó tipp, de Jó nem állja meg, hogy ki ne javítson: nem erős, hangsúlyos. Szerintem ugyanaz, de egója nem bírja el, hogy igazam van.

Az ötnapos csecsemőnél is közbeszólok többször, Jó később meg is un, nem akar észrevenni. Tehát a csecsemő. Életet megerősítő tényező, az életet el kell kezdeni (jé). Feladatsorozat: a 3-as duplán megerősíti az életet, de ha 1 db 3-as lenne, halva kellene születnie... Amíg a tudat nincs megerősítve, kívülről lát mindent, … amíg nemtelen a gyerek.

Jó szerint a gyerek pár éves koráig az, csak a hülye média tudatosítja a nemüket, akkor jönnek a bajok. A lánya 10 éves és nyomják neki a szöveget a tévéből. Mondanám, de isten ments, hogy közbeszóljak megint, nem a média a hibás, inkább a vegyes család vagy az iskolai koedukáció, én is csak második elemis koromtól koedukálódtam, de jobb lett volna, ha néhány évig még nem vegyülünk fiúk-lányok, sok frusztrációtól megmenekülünk – de főleg energiaelterelések és pocsékolások miatt rossz intézmény a koe.

Ez csak az én véleményem, a svédek már csecsemőkortól látják anyut-aput pucéran, és jó, ha nem az ágyikóban, bár már az se csoda. Nem véletlen, ha náluk van a legtöbb drogozó és abortuszra járó kamasz, utóbbi azért furcsa, mert ott fogy a legtöbb koton. De ez is mindegy, nálunk is tudják a parasztkölykök is, az állatoktól lesik el. Csoda, ha a házasságban aztán csak a zummbele van szerelem helyett? Nekem energiapocsékolásnak tűnik, ha a gyerek tanulás helyett a másik nem különbözőségére koncentrál, főleg akkor, ha nincs tökéletesen fölvilágosítva – márpedig az iskola azt hiszi, a koedukációval ezt megoldotta – a szülők szemérmesek, csak csinálják, de nem mesélik el.

Semmi gyerekkoruk – ismétli Jó (persze nem a gondolataimra, az zárójelben van). Indiában tehát későn tudják meg a nemüket a gyerekek, nekik van gyerekkoruk. Itt valami nem stimmel, gondoltam, mivel pont ott szokták hétévesen összeházasítani őket, és már gyerekkorban többet dolgoznak, mint itt sok felnőtt. Lehet törölni a jegyzetből – sőt nyomatékkal kérlek, hogy töröld!

Mi is volt a csecsemővel? 4, 5, 6 nélkül nincs mit befejeznie. Lélek edzése azokkal indulna. Még kicsit dumálgatunk, hogy mi lehetett a feladata öt napig szegénynek. Kiderül, hogy ő csak eszköz, a szülők tapasztalásaihoz. Hm. No de majd ha reinkarnálódik, pótolja.

L. Péter sakkozó. Bár az elején úgy volt, hogy a név nem fontos, most mégis azt számoljuk lineárisan és lefelé. Nálam más szám jön ki, dumcsizunk a szomszéddal. Jó ott ténfereg, mit pusmogunk. A jegyzetemben egy volt, ámbár azt is Jó diktálta. Tehetséges fiú: 2 db 9-es túlzott erőkifejtésre ösztönöz. Nincs 2-ese, ami jó (? – nem tudom, miért). Mert az őrjöngésnek, depressziónak, megadásnak, azonosulásnak a veszélyét csökkentené. Ha ezt érted, jó – én is értettem kerek fél másodpercig. Továbbá a fiú érzi, hogy kevés az ideje. Miért? … idő mint eszköztár, a lineáris idő múlása összefügg a tudatának a …. befejezetlen marad a mondat, vagy csöngetnek, vagy mert ez Jó szokása. Azért hagyom itt, hogy hiteles legyen a jegyzet, másrészt hátha félszavakból is érteszJ

De előbb Jó még kérdezi, mit tanácsolnánk neki. Nekem az a tippem, csináljon valamit, amivel bejöhet más szám, ami javíthat a helyzetén. Tehát menjen férjhez - itt mindenki elkezd röhögni, én is, mert ugye ő pasi. Akkor nősüljön meg, folytatom, erre közbekiabálják, hogy már nős, rákiabálok, hogy akkor legyen gyereke, hátha az hoz neki valamit, de ki kell számolni … itt abbamarad. Jó azt mondja, hogy nem, mert. Mert én mondtam, és nem ő. Ez néhányszor így van az órán.

Aztán kérdezi, hogy milyen betegsége lehet, én javaslok szívrohamot vagy infarktust – tisztán gyökérből, vagyis intuitívan, de Jónak nem tetszik. Többen agyvérzést kiabálnak, Jó erre se bólint, azt mondja, inkább a vérkeringés. De hát a szív nem a keringéssel kapcsolatos? Szóval L-Péter nagyon él, aztán egyszerre csak begyorsul. Szólni kéne neki, hogy lazítson.

Hosszú életűek mátrixait csak csináljuk, közben nem elemezzük, majd összehasonlítjuk. Leírom a dátumokat, mert ez házi fö lesz, tanulmányozni a hasonlóságokat, mi miért van. A nevek értékét is beilleszteni más színnel a mátrixba. Ezek jórészt afrikai-szingaléz öregfiúk, lányok, akár kitalált is lehet.

Petőfi Sándor Kiskőrös, 1823. 1. 1. Közbevágok, hogy szilveszter éjszakán született, és lehet, hogy éjfél előtt pár perccel, de falun sose lehet tudni, rendesen fölírták-e, néprajzi tanulmányaimból kiderül, hogy sok vidéken nem a születés napját, hanem a keresztelését írták be az anyakönyvbe születésnapnak. Emiatt Petőfinek az asztrológiai radixa se lesz hiteles, de majd a J.L. megmondja.

Jó barát kezd begurulni tőlem, de nem vágja belém a nagykést, ki se hív, hogy adjak elő én. Észreveszem, hogy zavarok, ezentúl kevésbé pofázok közbe.

Petőfi Zoltánról sokat nem tudok, csak hogy beteges volt, nyilván azért halt meg 22 évesen. Jönnek a Kennedyek, ezeket az asztrológusok is imádják: Robert, John. Utóbbi lezuhant a repülőgépről. Kérdezik a feleségének a születési dátumát, aki együtt zuhant le vele, Jó erre azt mondja, hogy nem együtt voltak, mások hogy a felesége húga zuhant vele. Jó elterelődik.

Aztán körbekérdez, kinél történt valami életellenes. Rögtön szólok, hogy belefulladtam a Kis-Dunába, de nem hallja, egy srácnak szívritmuszavarával se foglalkozik Jó. Egy csaj nőgyógyászati műtétje már tetszik, Jó kezdi írni a mátrixot, közben mondja, hogy gyerekszülés helyett kellett ezt megtapasztalnia. Kiderül azonban, hogy a lánynak nem vették ki a méhét, csak a petevezetéknél csináltak valamit, erre Jó szomorúan legyint, és abbahagyja a számítgatást.

Kinek még? Megint szólok, hogy én megfulladtam, de nem akarja hallani, pedig itt ülök az orra előtt, aztán jelentkezik egy lány, méhen kívüli terhességgel. Jó fölvillanyozódik: ez már valami, elemezgetjük is egy kicsit.

Aztán megint, kinek mije volt, szóljon már valaki! Senki nem tud olyat, ami Jónak jó lenne. Megint mondom a fulladásomat, de nem hall. Mikor végképp nem lát föltartott kezet, visszatér: itt az első sorban valaki megfulladt. Mondom, az én voltam, de a fulladásom nem volt jó, így most már én se akarom. Mindenki vihorászik. Jó nap van ma. Én ugyan kissé sokszor szerepelek, de legalább az elemiben érzem magam.

A lány a méhen kívüli terhességgel mondja, hogy Amerikában áthelyezték volna a méhbe. Az ajtónál egy külön széken Kriszti ül, mert azok ülnek a bejárathoz, akik folyton ki-be rohangálnak, vagy későn jöttek, és máshol nem volt hely. Folyton az ajtó kilincsét fogja, mond valamit. Jó azt mondja, biztos az ajtókilincsből jön neki a sugallat.

Egy csaj azt tippeli, hogy nem befogadás. Jó barát ujjong. Igen, valóban a méhen kívüli terhesség a gyerek el nem fogadása. De miért? erre a csaj megsértődik, kicsit sír, hogy ez komoly dolog. Jó azt mondja, nem kell magára venni, én se akarom a csajt bántani, de a mátrixából látni, egoista izéje miatt nem akarta a gyereket tudat alatt, meg a srácot se, mikor megvolt a műtét, már úgyis elváltak.

Nigériai pasas, magyar feleség. Van egy gyereke az előző házasságából és innen is, tehát kettő. Megbetegedett, kapott vérátömlesztést, onnantól kezdve aidses lett. Eltanácsolták az országból, mert idegen nem lehet Aidses nálunk. ??? A mátrix szerint a szervezet védekező reflexe nem képez búraszerűséget. Ezt kapd ki! Elmotyorgunk, hogy kipaterolták az országból és elszakították a családjától emiatt. (Ezt is töröld.)

Ebédszünet. Délután Jó negyed 3-ra jön. A gyilkosokkal kezdené, de valaki kérdésére megy el az idő. Időnként beszólunk, mi lesz már a gyilkosokkal. De továbbra is valakinek a sorsába mélyedt. Ha gond a sok 7-es (önpusztítás) miatt, inkább ne mondja neki. Ez az egyik tippem. Merjen nőnek lenni! mondja Jó, de sokat kamuzik. Hajszálra ezt mondta a grafológus csajnak is. Szerintem, ha nem tud konkrétat mondani egy nőnek, ez mindig bejön. Akkor gondolkozhat, hogy miért nem nő, és ha nem nő, akkor vajon férfi-e.

Jó a kollégáit többször a szokott lekezelő módon emlegeti, de ezzel nincs egyedül. Mások is degradálóan beszélnek azokról, akik pénzt csinálnak homályos tudásukból, és elszívják az ő rendeléséről a hívőket. Szünetben egy mindig vigyorgó, hülyegyerekes hajú fiúval dumálunk az igazi tanítóról, aki csöndben van, senkiről nem mond semmit. Sőt nem is tanít. A parasztok, öregek mennyi mindent tudtak, de csak csöndben tanítottak. Vagy ököllel, gondolom hozzá, aztán hogy nálunk az öregek tanácsolhattak, amit akartak, senki nem fogadta meg.

Na folyt, innen mehet. Filozofálgató embereknél gyakran előfordul halál, mint kíváncsiság, mint kiút stb. Útkeresőknél. (Mi lesz a nem filozofálgatókkal?) Az, hogy hátha a sok 7-es itt nem öngyilkol, hanem visszafordul, azon az egyszerű alapon, hogy a túlzások egyszerre csak átfordulnak az ellenkező irányba. De azért se szólalok meg többször, hátha tényleg berág Jó, a végén csak a folyosón végzem. Mivel nem szóltam, nem mondhatott rá semmit, egyelőre csak tipp marad. (Töröld, nehogy valaki erre alapozzon.)

Szerepelt másik Barbi is, aki kétszer olyan idős, mint az előbbi, ezért kicsit furcsa nekem a beceneve. (Én is hogy utáltam a Böbét, mennyi időmbe telt, míg negyven után kiharcoltam, ne úgy hívjanak. Igaz, a valódi nevem becenevét is utáltam. Akkor hogy szólítsanak? sehogy. No, így lettem Isabel.) Reggel Jó legalább háromszor belebotlott és kirántotta a konnektorból a dugót, amiből Barbi magnója az áramot kapta, később a hosszabbítóból rúgták ki a padok között járókelők. Úgyhogy idegelt és mászkált rendesen a csaj.

Egy fickónak vastagbélműtétje volt. Jó kérdi, miért nem szólt délelőtt? mindegy, jöjjön ki, a vastagbél az nagyon fontos. Miket csinált? Mindent, Bach-virágterápiát, egyéb csodaszereket stb. Jó elemez. Valakiben rejtőzik az öngyilkos hajlam, de nem tudja. Például sok 5-össel. Szeretik, sikeres, eszébe nem jut, aztán az egyensúly felborul, fölmerül az öngyilkosság.

Közben szólok, csak én, mert a többiek csak egymás közt pusmogják, nem hangosan, hogy föltűnjön, csak suba alatt. Akkor lesznek gyilkosok? Nem! mondja határozottan, nincs idő rájuk. A vastagbeles érdekli, Jó kiszámol, kérdez, csávó válaszol. Mindenkit kérdez Jó, mi a vastagbél szerepe, ezen elcsámcsognak, de nem írom le. Jó csak 5-ig hajlandó maradni, és eleve későn kezdte a délutánt, inkább a vizsgáról kezd dumálni. Osszuk be időre, ki mikor akar jönni.

Kinek voltak öngyilkossági gondolatai, esetleg tettei, sikerült-e valakinek...? egy lány szól, hogy neki sűrűn. Erről folyt csevegés, néztük a mátrixot, ott voltak a suicid hajlamok. Ha nem lenne 8-asa, nem maradna életben. Ha csak 1, 4, 7-ese lenne, akkor meg tud halni. A csaj megvizsgáltatta auralátóval múlt életeit, melyekben többször volt öngyilkos, de nem sikerültek. Az auralátó emlegetésére Jó barát igyekszik fékezni magát, aztán csak egy vékony megjegyzésre futja. Miért olyan féltékenyek ezek egymásra?

Akkor nem ad a szülő, ha azért ad, hogy majd a gyereke gondoskodik róla. Akkor ad, ha ez eszébe sem jut. Vagyis nyugdíjértékű a gyerek, bankbetét, ha megöregszik a szülő, gondoskodik róla. Ezt én is olvastam természeti népek nemcsak azért szülnek folyton, mert nem divat a bogyószedés vagy a koton, azért sem, mert nagy a halandósági ráta, hanem mert kellett ember a gazdaságba. Indiában a lánygyerekek mehettek a kukába, az anyjukat semmire nem becsülte a férfi. Persze mert Czeizel nem ott tanította, hogy a férfi a felelős a gyerek neméért. Aztán mondom, hányszor elhangzik ez a mondat, hogy majd az én gyerekem gondoskodik, Jó bólint. Végre jóban vagyunk, megértjük egymást.

Zója válaszol, az ormótlan reagálás szisztémával, tehát benne hagyja a soraimat. Igen, hiába mondja Föld azt, hogy Jó tudja a legjobban a numerológiát, én gyanakszom, hogy ha ő a legjobb, milyen az, aki nem? És ha tényleg nagyon jó, tegyük fel, miért nem érezni? lehet, hogy mert ez a numi egy elvont dolog. Az asztrológia is az, de ott be lehet magolni csomó dolgot. (Ámbár, J.L. mit ismétel? nézzünk rá a radixra, és használjuk az intuíciót!) És csak azért nem értjük, mivel nem racionális. De nem lehet racionális! Pont ilyenekért járunk ide, hogy ne legyünk annyira racionálisan gondolkodók! Nem mert ragaszkodom a Fahéj-féle magyarázatokhoz...

Szerintem is valami sántikál, veszem a saját példámat az 5 1-esemmel. Mikor azt mondta Jó, hogy a Básti a 4 1-esével hagyni akart valamit az utókorra, akkor esett le nálam, hogy az 5 1-esemmel nyilván ezért írok kilométereket, tele a szekrényem papírhegyekkel. És mindig az volt a hátsó gondolatom, hogy ha most még nem, majd egyszer valakik elolvassák. Akik megértik. Hogy most tanulok, átmeneti állapot, aztán összeállítok egy könyvnyi anyagot versekből, meg a többiből. De ha bennem marad a mondanivaló, megbetegszem. Ezért pofázok közbe mindig az órán is.

Szóval nekem ez tömény intuíció, ahol nincsenek szabályok, bár lenne néhány alapelv, amiből ki lehetne indulni, meg olyan irányelvek, amit érdemes lenne vizsgálni, de Jó barát ezeket sem mondja el értelmesen… talán mert „értelem” nemigen van bennük. Mindig ésszel próbálunk valamit megfejteni, ahogy gyerekkortól fogva, logikával, és mindig magyarázni. A tudósok is ezért nem jutnak el sehová. Már nem tanuljuk, hogy intuíció alapján hogy kell valamit érteni. Próbáld logikával magyarázni a tenger zúgását.

A karmaasztro is tök érdekes, teszi hozzá Zója, egyre jobban tetszik! Aztán mégse Petőfi lett a vizsgám anyaga, hanem Szentgyörgyi. Albert bácsi az aszkorbinsavával. Bevittem, beadtam készen, mert élőszóban nem tudok úgy értékelni. Jó barát olvassa, aztán ráhökken: Ez mitől ilyen jó? A végén ráírt egy hatalmas 5-öst. A lányok oldalt prüntyögtek: persze, akinek van ideje tanulni. Jó fejek, nekik is ugyanúgy lehetett volna, ha akartak volna.

Raziel konkrét kérésére...

Maria: direkt csinálom...:-)

Manzsu: minden embernek annyi oldala van, amennyit ki tud és ki akar hozni magából.

Izlandi: ezennel igazad van, tehetségtelen vagyok műveim megjelentetésében. De majd ha fontos lesz, valaki segít.

****

Amikor elkezdtem alant közreadni ezosulis, de szakmaiságot nélkülöző jegyzeteimet, szóltam előre, nehogy valaki komolyan vegye a leírt sületlenségeket. Ami lehet, hogy nem mind sületlenség annak, aki érti. Én itt most nem értetni akarom a számmisztikát, sem tanítani, csak elmesélem, mi volt az egyes előadásokon, hangulatában. Hogy a leírtak ellenére mégis megragadt bennem valami lényeg, az további ezirányú olvasmányaimnak köszönhető. Hogy mégsem használom ma igazán ki, annak az az oka, hogy közben másfelé teljesedett ki sokrétű érdeklődésem.

*

M. alternatív főiskola – Numerológia – Előadó: J. B.

A szimpatikus, szemüveges indiai előadót én a hangzási egyszerűség kedvéért Jó barátnak hívom, de csak baráti egymás közt, nem fész-to-fész. Arra raplis lenne, és akkor megnézhetném magam. Jópofa szerep, de kissé háklis, személyes sértésnek veszi a késést. Egyébként nagy a bejárási szabadság, sokan óra alatt is ki-be mászkálnak, ezt Jó barát nehezen szokja, eleinte mindig szól, nem képes túltenni magát rajta, poénnek álcázva cikiz. Már a bemutatkozásnál is említi, hogy mindig van egy-két hallgató, akivel nem tud jó kontaktust kiépíteni, és ez úgy is marad végig. Azt nem teszi hozzá, hogy ez rajta is múlik…

Erőteljes indiai arc, magyarul jól megtanult, de néha a nem anyanyelvén beszélő ember enyhe sértődöttsége uralja, aki szófordulatokat nehezen ért, hiszen nem ebbe nőtt bele. Mesél magáról: Indiában színész volt, de ez nem vált be, akkor kezdett foglalkozni a numerológiával. Gesztikulálva is szemlélteti, hogy ezt tette a hátizsákjába, amikor Magyarországra jött, ebből próbál élni. Feleség, két kisgyermek. Az első óra tehát olyan, mint elemiben az első osztályfőnöki: ismerkedés, dolgok tisztázása.

A nap második óráján rátérünk a számok misztikájára. Honnan jöttünk, mi az utunk, milyenek eszközök? Számok. Az univerzum binárisan működik, tiszta matematika. 1 kiárad, lesz belőle 2, de az a 2 nem ugyanaz, nem kétszer 1 – satöbbi… a számoknak megvan a rezgése, külön és együtt fontos. Ahogy a hangok rezgése is (nem mindegy, mit mantrázunk, mit imádkozunk). Vannak aztán betűk, szavak, a nyelv ugyanúgy jelent valamit, ahogy a születési dátum.

1-9-ig önállóak a számok - fejlődnek, 10-től ismétlődnek. (Ez már az elemiben is így volt.) A magánhangzók az introvertális (belső), a mássalhangzók az extrovertális (külső) adottságokat jelölik. Ez a felszín. A név szerzett, nem vele született tulajdonság, nem magával hozott, és az ember karaktere változik, ha nevet vált, mint ahogy ruhát is. Születik egy ember, de nevét a szülei adják, mégpedig általában a saját működésük, belső világuk alapján. De hogy az így kapott név harmonizál-e később az újszülött egyéniségével, az ember igazi énjével - hát az kérdés. Jószerivel tehát a névadó szülőkön múlik, kibírja-e a saját nevét az ember később, vagy megváltoztatja. Különleges hatása a névnek nincs addig, amíg élesre nem vált az élet, sorsfordító helyzetben lehet fontos szerepe. Minden jegynek megvan a maga betűje az indiai asztrológiában.

A név első betűje a mozdony, ez a legjelentősebb, ez viszi a többit, a második kevésbé jelentős, az utolsó a legsúlytalanabb. Minden betű egymásra is hatást gyakorol, együttes hatást vált ki. (Ezt J.L. asztrológus Névhoroszkópjában, ami azonban a csillagok, bolygók szimbolikáján alapul, másképpen magyarázza, de a lényeg ugyanaz.)

Jó barát előadásain jórészt a születési évszám és a később történtek dátumaiból adódó számok lesznek fontosak, mátrixba írva. (A mátrix nem az a bizonyos sikerfilm, aminek témájáról egyébként dolgozatot is kellett írni, hanem ITT egy 9 kockából álló négyzet.) A név nem a legfőbb szempont.

A mátrix az emberi test, fej, törzs, genitáliák, szemek, agyféltekék, páros szervek, fül, végtagok, ujjak, kezek, karok, törzsön páros szervek, oldalak. Ha a névben 5-ös, csak a névben van „feje”, a név által. Mit jelent ez? semmi nem önmagában az, ami, minden típus kevert. Ez Jó kedvenc szólama - egyfajta kiút, ha valamit nem tud megmagyarázni, mert mondjuk nem is lehet.

Tehát, a körülötte lévő dolgokkal együtt igaz minden (asztrológiai képletben is). és így tovább, és így tovább.

Miután ez az írás ugyan egy (az előadónak) fizetett főiskolai előadás anyaga, de annak csupán saját agyamon átszűrt kivonata, gesztikulációk, mátrixba írás nélkül amúgy is érthetetlen, térjünk át arra, mik is történtek - személyes tapasztalataim alapján.

Jó barát, ahogy már jeleztem, nehezen szokja a késést, márpedig a vidékről érkezők rendszeresen később esnek be. Ez addig így lesz, amíg nem az ingázók érdekeit veszi figyelembe a MÁV, hanem fordítva. Már a harmadik előadáson vagyunk, de a tíz percet késő Barbit kedélyesen megkérdezi: hát te hol voltál? Barbi más előadásokról is késik, nem vidéki, hanem csak. Nem tud vagy nem akar felkelni, és legalább két órát vehet igénybe az is, míg a műszempillákat felragasztja, bevakolja a képét, s szőke hajbozótját fülei mögé gumizza. Rossz napja lehet ma, mert míg máskor csak sunnyog, néha alszik előadások alatt, most csattanóan válaszol: nem mindegy? milyen jogcímen kérdezed?

Jó meglepődik, aztán szavához jön: talán mert ő a tanár. Barbi visszacsattan: miért érdekli Jót, hogy ő hol volt. Ő most jött, és mostantól fogva van itt. Erre Jó: akkor menj ki. Barbi visszaüt: azért fizet, hogy ide járjon, tehát nem megy ki. És ez nemcsak az ő véleménye, még ha most kussolnak is a többiek, egy előadó miért firtatja a későn jövőket, semmi köze hozzá, ki mikor jön, senki nem tesz ezért megjegyzéseket. Jó hárít: na jó. Barbi se folytatta, nem szól, csak néha morog a hátralévő időben, viszont a szünetben odamegy, mond valamit, amit Jó kelletlenül megint hárít, unja, már nem kellene ezzel foglalkozni. De Barbi kielégületlen, még kell neki a probléma, a déli ebédszünetben levelet ír, aztán elviharzik.

Jó barát végre kezdi az előadást, de öt perc múlva abbahagyja és történeteket mesél tanítvány és mester közötti kapcsolatokról, valamint a tanítvány alázatáról. Egyszervolt egy mester meg a tanítványai. A mester nem volt ott egy előadás kezdetén, a tanítványok várták. Várták, várták, közben sokan hazamentek, a mester még mindig sehol. Néhány óra múlva már csak egy tanítvány várakozott, akkor jelent meg a mester. Mondta a tanítványnak, örül, mert úgy tűnik, egy báránykát érdekli az, amit ő mond. Arról nem szól a fáma, a mester vajon miért nem tisztelte a tanítványát, akiből csak egy volt.

Aztán nem tér vissza a témára, de néha halványan emlékeztető megjegyzéseket tesz. Ebédszünet után Barbi nem jön vissza, Jó többször is megjegyzi, hogy ennek örül, és szemével keresi, hogy ki még.

Zója fülhallgatót visel, csak szemtől szemben kommunikál, elmondatja velem, mi volt. Hazafuvaroz, közben mesél, Barbi a Jónak írt levelet vele kézbesíttette, de nagyon utálja az egészet. Én mostanában alig értem, miért vállal valaki nemszeretem feladatokat, de ő tudja.

Az előadást a partnerkapcsolattal kezdtük, van-e közös karma? vannak-e feladatok, és meddig? Kinek volt két vagy három válása – néz körbe. Jelentkezem, egy válás. A mátrixomra Jó visszakérdez, mert nem akar hinni a fülének, de döbbentségéből hamar fölocsúdik. Hihi – erre varrjál gombot, gondolom kajánul. A férj mátrixát is diktálom, aztán Jó elemez. Érdeklődve hallgatom, miután én már ismerem a magam és a férjem közös históriáját, csak néha nyikkanok egyet, mint akit csiklandoznak. Persze hogy az én jobb agyféltekém működik jól, aztán még össze is veti művészekével. Hagyok valamit az utókorra, közben meg leépítem az egómat. A férjem viszont egoista, az érdekei viszik a házasságban. Ha eddig nem tudtam volna, nincs közös szellemi síkunk. A gyermeknevelésben hideg, ha beteg a gyerek, nem foglalkozik vele, alszik. Az kicsit meglep, hogy kívülállóként latolgatja: megéri-e neki a kapcsolat. Agyamban világosság gyúlik. Tényleg mintha…

Valaki a nagyszülei példáját mondja. 43 éve házasok, mindent megbeszélnek, minden percben együtt vannak. (De unalmas lehet...) Egy harmadik hallgatónál erőteljes feminitás tapasztalható. Ilyen férfiban megszűnik a bizonyítani akarás, anélkül is férfi. Nem a mama vagy a feleség követeli, hogy a férfi változzon, az ő nőiségétől változik meg. Ha a férfi begorombul vagy meglegyinti, de a nő nem hisztérikus, nem reagál támadóan, a férfi később rájön, hogy nem így kell, ettől változik. Legyintés nélkül. (Hát, körbe kellene kérdezni ez ügyben, mi a helyzet a családi terrorral...)

Ismételten örülök, hogy tetszett, amit írtam. Mivel már ettünk, most szálljunk le kicsit a föld alá. Azt kell tudni előzetesben, hogy én 42 éves koromban vettem észre a körülöttem lévő világot, előtte családommal küszködtem.

Három alkalommal volt lehetőségünk (időnk) hosszútúrás barlangnézésre, még többször csak a könnyű turistaúton. Ezekből most a második élményt teszem ide.

Barlangjó

Bátyó egy 115 kilós, 190 centi magas ötven körüli férfi, most átlátszó alsóban egy domb mellett áll, a Ferenchegyen. Túlhordott, agyonmosott inge nyakára rágott nyakkendőt köt, közben többeket kioktat és lehülyéz. „Aki olyan barom, hogy barlangászásra nem hoz váltóruhát, cipőt, zseblámpát, meg is érdemli! Aki arany nyakláncokkal és füleiben öt-hat fülbevalóval, gyűrűkkel, karórával akar leszállni, annak egészségére! ne csodálkozzon, ha a barlanglakó ászkarákokat ez nem hatja meg! Maga ebben a jó cipőben akar leszállni a barlangba? nem sajnálja?” Utóbbi szöveg egyenesen nekem van címezve, a társaság mosolyos csöndjéből mégis úgy tűnik, hogy hasonló bevezető hangzik el rendszeresen Bátyó barlangtúrái előtt. Szerintem a legócskább cipőmet vettem föl, persze körbenézve már látom, milyen ócskák léteznek még. Bátyó kedvenc szavajárását a régiek unásig hallhatták, látszik az arcokon. De minket nem ismer, újoncok vagyunk.

Aranyaink egyébként sincsenek, még a feltételezésen is mosolygunk a lányokkal. A nagydarab férfi még folytatja: legtöbbünk rendszeresen leszáll, de akik először vannak itt, azoknak ajánlom, gondolják végig, mire vállalkoznak. Vidám értetlenséggel nézünk össze a lányokkal: mitől tart az öreg? mindenkinek alá kellett írnia, hogy saját felelősségére száll le a mélybe, abszolút betartva a túravezetők utasításait. Aki meg nem, annak keze-lába, netán élete bánja a félreértelmezett vagányságot.

Bátyó tovább szigorúskodik, most egy tizennégy éves fiúval: „a barlangból semmit nem viszel el”. A srác szintén új lehet, mert megszeppen, ő csak viccelt azzal, hogy szed majd egy főzelékre való borsókövet. „Aki viccel ilyennel, fönnmarad”, hangzik a válasz.

Az átlátszó alsóra beszéd közben fölkerül a kezeslábas, amiből Bátyó először szélirányban kirázza a múltkori, mostanra porrá száradt agyagot. Bukósisakokat és zseblámpákat oszt néhány felelőtlen és gondatlan embernek, vagyis nekem és lányaimnak, mert a bukósisakok lámpái nem feltétlenül égnek majd, teszi hozzá lazán.

Befejezve az öltözést és a prédikációt, vehemensen sarkon fordul és hatalmas léptekkel elindul, a csapat utána özönlik, de nagyon fegyelmezetten. Csak az említett tizenéves lehet rajtunk kívül újonc a mai barlangtúrán, a többiek összeszokottan viselkednek. Egy csatornanyílás előtt állunk meg, aminek a csapóajtaját fölnyitják. Bátyó még egyszer csendet kér: most szóljon, aki az intelmek hatására meggondolta, mert egy ötórás barlangtúra nem népünnepély és nem vagány kamaszok vicces ugrabugrája. Senki nem szól, most én is igyekszem nem vigyorogni, nehogy félreértse. Tudtam magamról, hogy negyvenhárom évesen is rendkívül pimasz arckifejezést tudok produkálni.

Bátyó felnyitotta a csapóajtót, majd előrevezényelt minket, látni akarta, hogyan mozgunk, egyáltalán tudunk-e mászni. Főleg engem figyelt, vagyok-e elég hajlékony és megfelelően merész. Közölte is, hogy ha a két méter mély aknába nem tudok segítség nélkül lemászni, visszazavar. Értettem a szigorát, láttam az aknát. Ha le akarok jutni, pókszerűen kell másznom, kinyújtott karral-kézzel és lábakkal a falakon egyensúlyozni. De azonnal előjöttek előző barlangtúrám tapasztalatai, simán leértem, Bátyó is megnyugodott, néma bólintását vettem elismerésnek. Intett, hogy mehetek tovább, s most a lányokat tesztelte, mikor velük is meg volt elégedve, a csoportot indította. Azok már tudták, mi fán terem a barlangászás, csak néhány vagánykodó botladozott, rohangált össze-vissza, baj mégsem esett.

Bátyó tehát, aki nálam nagyjából tíz évvel lehetett idősebb, megenyhült, látta, hogy nem kényes úrihölgy keveredett hozzá. Menet közben nem szólt, általában csak vezényszavak hangzottak el, de egyszerre a nevemen szólítva visszaüvöltött: Bözse, gyere, ezt nézd meg! Jól esett a tartózkodásból átváltott bensőségessége, odaálltam hát mellé, karlendítését követve fölnéztem. Fantasztikus érzés volt a lámpással megvilágított borsóköveket nézni. Éreztem, hogy befogadott.

Azt hittem, aki a Szépvölgyit megjárta, mindent tud, de ezt a barlangot azért nehezebb volt bejárni. Nem voltak kötelek, amikkel a fiatalok Szépvölgyben azért segítettek nekünk, persze többen is voltunk. Bátyó néha közölte a társasággal, hogy a fiatal vezetőket kövessük, ő most eltűnik. Egy oldaljáratban nyoma veszett, várt aztán a mi járatunk végén. Bevallotta, hogy azokon a helyeken az ő teste nem fér át. Kampók sem voltak sehol, nemhogy kötél, sok helyen nem hittem el, hogy átmegyek, például egy alig harminc centi széles, nyálkás párkányon kellett derékszögben befordulni. Na Bözse, mondtam most magamnak, itt a vég, akármilyen bátor vagy, ezt már nem. De vissza se mehettem, mögöttem ott lihegtek mások, balra meg ott volt a szakadék. Át kellett tehát menni, a többiek is mennek, és ez a tény átsegített. (Ilyen volt a lovon is, mikor először vágtáztam, azt hittem, egy pillanat alatt lebukfencezem, valami mégis fönntartott.) A fiataloknál a ruganyosság és a zergemozgás magától értetődő, de Bátyó a végére meg volt elégedve az én képességeimmel is. Meg én is, és már vártam a következő alkalomra.

Ferenchegyről is öt óra múlva jöttünk ki sárosan, az idő múlását bent észre sem lehet venni. A barlang egy más világ! Földi szükségletek nem léteznek, persze mikor kijön az ember, átvált a szervezet a szokásos ritmusra. Bátyó ott állt letolt gatyában, a lábára engedve az overállt, egy zacskóból cseresznyét evett, a magokat felém köpdöste. Épp arra gondoltam, hogy köpködés helyett megkínálhatna, és tényleg egy szem cseresznyére mindenki a vendége volt. Már nagyon éreztük az éhséget, szomjúságot, egyéb szükségletet pláne, igyekeztünk búcsúzni, de a Pálvölgyi felé, ahonnan indultunk reggel, s ahol van mosdó, visszafelé kellene menni. Nekimentünk a lefelé vezető útnak, hogy kivárjuk a Kolosy térre menő buszt, de az nem jött, ezek meg menni akartak, gyalogoltunk tovább. A következő buszmegállónál megint nem jött busz, s a végén a hévnél találtuk magunkat. Nyakig agyagosan szálltunk föl a metróra is, végül a lakótelepi buszra. A lakótelepnél szembe jön Judi Zolival, kontrasztunkként gyönyörűen felöltözve. Színházba mentek. Mosolyogtak rajtunk, mi meg összenéztünk. Kinek a programja jobb?