Agytorna itt és egyebütt

hát kedveseim, átnéztem, mit is tehetnék ide (enni mindenki szeret).

A grillcsirke

(Úgy szoktam kategorizálni (ha egyáltalán kategorizálok) alábbi és többi hasonló írásaimat, hogy az „izabelita érából". Nos, ez az éra bősz internetezésem idején kezdődött, s tart már éppen tizenhetedik éve. Innen datálódik "művésznevem" is, az Isabel. Sok olyan írás született akkoriban, amelyet ma talán nem élvez a társaság annyira, mint akkor, ott, bár ezt is ki tudja. Hát, ehhez mérten fogjunk hozzá olvasásához…

***

„A” grillcsirke ... pont forrón jó, az ember alig várja, hogy hazaessen vele a szomszéd hentestől és azonmód zsírpapíron tálalva leül és zabál - fogja mind a húsz ujjával, marcangolja, széttépi a szárnyacskákat a forgóknál - mint Mátyás király udvarában ettek --- az illatos párától elhomályosul a szem is - csak nyeli az ember egymás után nagy falásokban az ízes húst, ami a combokról szinte magától lefoszlik - szinte rágás nélkül eszik, mert fél, hogy elhűl a csibéje és a hideg grillcsirkénél kevés unalmasabb étel van --- a mellehúsát leszedi, de egyelőre félretolja, hogy ne hűljön el, ami a legjobb az egészben: a bőrét még forrón kell leenni, a dermedt sült csirkebőrnél rosszabb találmány nincs --- aztán ott vannak a jobblétre szenderített csibe hátulján a forró sós, csont melletti kis húscafatok ---

a ropogós grillcsirkét egyedül eszi az ember vagy eszmetárssal, mert ezt nem lehet halkan enni, muszáj szörcsögni, jól hallhatóan leszopogatni a kis csontocskákat - ha lassan eszi, nemcsak kihűl, de az agy is hamarabb kap információkat, jóllakott-e már vagy még enne a barnáspiros csibével vidámított, csupaszájjá változott test --- az embernek már a füle, orra, homloka is maszatos, mert közben le kell törölni a nagy kéjelgésben az izzadtság páráit - s még mindig nincs vége, a csontok ugyan szaporodnak, de köztük még elég sok hús van - az ember látja, hogy nem tud mit csinálni, ennie kell, a melle még ott hófehérlik előtte a csöpögő zsíros papíron - közben belülről már jelez a teli gyomor, de a szem, az orr és az ujjak még éheznek

--- aztán pihenésképpen megérkezik az első enyhítő légbuborékos visszhang lentről - az ember elégedetten és fáradtan leereszti a csirkemellet az asztalra és elméje máris ideákat gyárt, holnap hogyan szeli apróra a fehér husikát, hogy újabb étel, egy salátaköltemény üdítő része legyen. Aztán az ember elégedetten ledől a fotelba, lábait fölrakja a maga elé hengerített nagy puffra és édes álomba merül

--- szaladó grillcsirkének álmodja magát, amit egy mohón lihegő óriás kétlábú kerget...

(részlet az élő-éltető ételek című fantáziakönyvből, 2002-5)

Naná hogy én olvastam föl, mert nagyon jó előadóművészi képességeim is vannak, még ha itt nem is látszik:-) láttátok volna Lindámat, a hasát fogta, aztán meg le is esett az ágyról... igaz, nem ütötte meg magát, mert csak egy vastag matracon alszunk.

Isabel weboldalán, blogján szabadon garázdálkodhatna a témák közt a közönség. Az lenne a legjobb megoldás, mert csak ez az egy ilyen jellegű írása van egyébként, még a Hahotásban is. Régebben én olvasgattam ott elég sokat, nyilván ezt is, de van amit akár évente elolvas az ember.

A csokoládépuding nálunk "hagyomány". Unokáim, ha itt alszanak, reggeli nem lehet más.

Legutóbb, mikor náluk voltam, a nagyobb unokám huncut mosollyal jött ki a spejzból: "Mit találtam, ugye elkészíted úgy, mint Zircen?" Természetesen pudingporos zacskók voltak a kezében.

Nagyon örülök a tetszésnek! nem gondoltam volna. Ugyanis amikor ezt írtam, tán a dátum is ott van, az ottani fórumon nem lelkesedtek ennyire. Úgy látszik, mindig meg lehet találni a megfelelő helyet az előadásra:-)

Időnként lehet, hogy még teszek föl "műveimből", tán három éve egy kutyatemetésről is tettem föl verset, de utána kitöröltettem a szerkesztővel, mivelhogy ez nem a versek helye. De emlékszem, Juliannából nagy tetszést váltott ki.

Amúgy lassan javulok, remélem, vasárnapra már nem köhögök, mert jönnek a gyerekek az unokákkal köszönteni. Karácsonykor ugyanez volt, csak akkor magas lázam is volt, a gyerekek nem jöhettek be hozzám, no annyira nem is voltak kíváncsiak a szájmaszkos mamára. Itt is van elég játék, az unokanővérkével kijátsszák magukat. Nagyon egyszerű kaját fogok főzni, csontos pulykából, paradicsommártást a húshoz. Ha a kicsik a levest szeretik, akkor a mártást is megeszik, a leveset mindenki. Utána rengeteg palacsintát akarok, két csomag túrót vettem hozzá, meg lesz csokoládépuding a lurkóknak.

Isabel, este Zali hangosan olvasta a művedet, fetrengtünk. Ugyan olvasgattuk már a honlapodat meg a blogodat is, most ez mégis jó kis program volt. Tegyél be majd még hasonlókat, jó?

És remélem, jobban is vagy már.

na gyerekeim, most olyat találtam ki, hogy még. Egy másik blogba olvastam a dödölléről, hát eszembe jutott a saját esetem. A honlapomon meg is írtam a történetet, sajátos "vidékies" stílusban (akkoriban szerettem bolondozni egy nagyon jó fórumon, ahova sokan jártunk). Azt nem állítom, hogy mindenkinek megjön ezután az étvágya, már ha kibírta és elolvasta az alábbi irományt, mert bizony nem kevés.

***

Dödölle Döröskén

2012.05.02

Aztán most eemeséllem mingyá, hogy csináta a dödöllét egy kedves ösmerősöm:

Amojjan fizető vendígsígbe vótam Döröskén, oszt eggyik nap aszongya a pirosképű, keményhúsú házijasszon:

Maj csinállunk ám dödöllét, igazi vasi étel az, hamisittatlan! osztán ez a házijasszon egy tüzrő pattant mennyecske vót ám, igaz, ho a falubul származott fő Pestre, de az mán légalább negyven éve vót, ekkicsit eefelejtette a dógokat. Namámost, udvarót néki a szomszíd legín, de nagyon eevótak eemássa az uj szerelembe, fojvást csak röhincséltek egymássaa.

Na nékiálltak, mögpucóták a krumplit, oszt beletőtötték egy fazékba, főforralni, mögfőznyi.

Közbe tőtögettík a joféle veresbort es nékem es mög egymásnak es. A legín segített, de leginkább abbul állt a segiccsége, ho az asszonkát tapogatószta, ahon nem nésztünk arrafele, az asszonka mög pironkodott rendessen, de azér hatta. Én ott sündörgéltem, mer igen tőtt az idő, keztem éhes lenni, hát vajon mikó lössz ebbül az egészbül az asztalon az étöl. Gondútam, ha időnkint odaállok, lássák, hogy ott vagyok, tán ízbe kapnak, ho a kolompérral is köll foglalatoskodni. Hasznát asztán a jelenlétöm, mög is kérdösztem, segiccsek-e hajazni a krumplit, halaggyunk, az asszonság elhárittott, aztán hamar beledarabóta a nagyfazíkba a fehér kockákat. Persze mire megfőtt a krumpli, megincsak eetelt legaláb fél óra. Gondútam, na mosmá hamarost eszünk, de ebbe alapossan tévöttem, mer még csak most jött a java. Mongya az asszonság néköm, ho maj möglátom mingyár, csak ájjak az ajtóba, ho készül a dödölle, mer "maj puffognia köll"! Belezuditotta a lisztet a fazíkba, ahun a mögfőtt krumpli vót, oszt kavargatta, kavargatta, de mán iszonyujan verejtékezött, mer nem mindennapi edzís ám a dagadó lisztet kavargatnyi a 45 fokos melegben, a legín mög csak incselkedett vele állandojan.

Na má asztán télleg puffogott az egísz, de annyira, hogy eegyöttem jó messzire, onnan mög csak a puffogást hallottam. Mee nemcsak ho puffogott a mismás, de röpköttek a forró krumpllidraabkák es a levegőbe mindenfele. Mondok, eegyövök, mer nincs kedvöm égési sérülléseket kapni. Uhhogy nem tuttam mög, mennyi ideig kell pufogtatnyi a fazíkban, csak asztat tudom, hogy utánna – ujjabb félóra mulva - jó bőven bezsirozott egy tepszit a joasszon, beleszette zsiros kanállal a dödöllét a fazíkbul, a galuskák közibe is jó nagy kanál zsirokat kanalazott, a tetejire mög jó sok hajmát vagdalt. Eszt a köpülményt mög bétolta a sütőbe, ott asztán sült valameddig. Hát jó órát még erre es várni köllött, má mindenki odagyült, aszt várta, mikó lessz az asztalon, mer má nagyon íhesek vótunk. Má azon gondúkosztam, bemegyek Körmendre a következő busszal ebédezni, mer ki tuggya mikó lessz ebbül valami. Há má délután három óra es vót, mire végrevalahára kiszette a joasszon a tepszit, de látom ám, ho csak ojjan sápatt galuskák vannak benne, a hajma es amojjan sápattag, mi lessz ebbül, joistenem? De má mindögy lett vón, csak rakta vón az asztalra, de nem, mer eementek viháncónyi a legínnel valahá, oszt addig ténferögtek, amig veszettül hült kifele a dödölle. Na má csak tericcsünk asztalt, oszt oda es ültünk, hogy hátha észhőtér a háziasszon, osztán ehetünk.

No ki es szette a tányérokra a dödöllét, de mán kevés gusztusom támatt rá, mer ojjan halványas vót az egísz, ojjan hamvábahótt.

De mán mire mögkóstótam, mög ki is hüllött tejjesen az egísz. Mondok a házijasszonnak, ho ekkicsit minha hideg lönne. De annyit röhingcsétek a legínnel az asztalná es, osztán csak halogatták az ujrameleggitést. Igy asztán mögpróbátam enni valamennyit, ho mígse hajjak íhen, de ugy ált összö a gyomromba egy gombócba az egísz.

Dílután eementünk egy pincébe, tőtötték a joféle bort, én mögittam két-három pohárkával es, ho felettessem a dödölleebíd élményit. No annyira eefelettem, ho borozgatás után még mögnésztem az esti fejést, söt a gazda bisztatására még mögpróbátam fejni es, de aszt a tehín néhány rugása után fölattam, inkáb ráborútam a tehínre, átöleltem a nyakát, amíg a gazda fejt, még ínekőtünk es. Uhhogy eddigelé sikerűt eefelejtenem a gyomromba a dödöllegombócot, de asztán iccaka csak főébrettem rája. Valahogy ugy összekeverettek a gombócok a vörösborra, ho egísz iccaka imátkosztam, hogy mögérjem a reggelt. De má utánna egísz nap sömmit se ettem.

Na evvót a dödöllém történettye. Kibirtátok?

Malacka

Hát a szobalevegő nem is, mert jórészt otthon voltunk. Két cicája van Marinak, és mindenhol szőr van. Ezt értsd úgy, hogy az asztalterítőn is... nemcsak mert az átkok mindenhová felugranak, hanem a szőr a levegőben van, onnan ülepszik le. A kisebb macska most folyamatosan mászkál, rohangál. Havonta, néha háromhetente jelzi, hogy szaporodni akar, ezt diktálják az ösztönei. Mari nem akarja megműttetni, pedig folyamatosan ezzel bombázom, ne kínlódjon az az állat. De ő nem tud havi tízezret erre kiadni. Minden esetben fölajánlom, hogy én kifizetem, akkor meg azzal védekezik, hogy a nőstények ivartalanítása komolyabb és veszélyesebb. Nem akarom őt bántani, de ez szerintem állatkínzás. Most kb. hároméves a macska, számold össze, hányszor fog még ilyet csinálni. Egyébként olyan fajta, aki csak ilyenkor nyávog.

Általában három napnál tovább nem is tudok ott maradni, nyilván emiatt, most négy nap lett belőle, de már a harmadikon folyt az orrom. Igaz, már kissé köhögtem akkor is, amikor odamentem, aztán rátett a folyton változó időjárás. Elmentünk kicsit biciklizni, hol szörnyen tűzött a nap, hol iszonyú hideg szél fújt, főleg a part mentén. A szelet meg egyikünk se bírja, emiatt keveset, max. egy órát voltunk mindig kinn.

Hát B. V. rejtvényei valóban kicsit mások, csak azt nem tudom, újságokban jelentek-e meg rejtvényei, hogy gyakorolni lehessen. Mert én elég sokat tudok fejteni a Kedvenc lapjaiból, hiszen azokat E.I. csinálja. Fejtek is elég sokat, bár a kevertek azért elég húzósak.

Látom, ti is erősen hanyagoljátok a "klubot". Nekem is el kellett mennem vidékre pár napra, de rettenetesen bekaptam valami náthát, hazajöttem. Ugyanakkor lehet, hogy holnap újra vissza kell mennem, ez attól függ, hogy a nővéremnek csütörtökön be kell-e feküdnie. Igaz, tán a macskák ellátását talán elvállalja a házban az, aki egyszer már elvállalta, csak hogy közben változtak a dolgok, eddig nem volt rá szükség. Őszintén, nem nagy kedvem van holnap estére újra visszamenni ilyen náthásan.

Láttam Linda, hogy ma végre "dolgoztál". Én is kicsit fejtek itt, bár most nagyon rossz a szemem a nátha miatt.

Végre kicsit ide is eljutok. Olvasom vissza ezeket a furcsa dolgokat, persze nem fogok véleményt alkotni róla. ÉN a láthatatlan-tudhatatlan dolgokról inkább elhatárolom magam.

Kicsit fejthetek, mert Lindám passzolós küldetést vállalt el. Amúgy meg látom, Isabel kissé megelőzött, szeretném utolérni.

Egy elcsépelt közmondással dobálózhatom csak, miszerint rossz pénz nem vész el...

Látom, mégy előre tisztességesen, tegnap például taroltál. Azt is látom, nappal is fejtesz, tehát ezek szerint most nem dolgozol.